100 év, 10 ok

Idén lesz 100 éves az Apáczai. Írhatnék most egy szép hosszú cikket a múltról, vagy találgathatnék, hogy mit hoz ez a századik év. Ezeket most kihagyom, és csak a jelennel fogok foglalkozni (tisztára mint valami béna motivációs szövegben…) Szóval, íme tíz ok, amiért szeretjük az Apáczait:

1. Mert nem kell jó tanuló legyél ahhoz, hogy kitűnj a tömegből. Átlagos jegyekkel is lehetsz musicalszereplő, buhus, kórustag, vihetik kiállításokra a rajzaidat… Millió lehetőséged van az érvényesülésre.
2. Mert lehet véleményed. És általában figyelembe is veszik. Nem mindig, de ezen még dolgozhatunk.
3. Mert jófejek az emberek. Még a tanárok is. Sok az olyan tanár, aki motivál, akinél megéri tanulni, akin látszik, hogy nem azért jött be a terembe, hogy ledarálja az anyagot, hanem tényleg fontos neki, hogy maradjunk valamivel az óráiból. És sok az olyan diák, aki nem (csak) azért van itt, mert kötelező kijárnia a 10 osztályt, hanem szereti itt, és hozzá is tesz valamit az Apáczaihoz.
4. Mert mindenki ismer mindenkit. Ha nem is személyesen, de tudjuk, hogy ki kinek a kije, hányadikos, és (általában) még jónéhány dolgot róla. Néha többet is, mint amennyit kéne.
5. Musicalek. Még akkor is, ha nem szerepelsz bennük. Van egy különleges hangulata annak, amikor beülsz megnézni az előadást, és színpadon látod a padtársadat, a barátnődet, azt, akit voltaképp nem ismersz, de kóruson mindig előtted ül stb. stb. Olyankor érzed, hogy tényleg az Apáczaiba tartozol.
6. Mert sok rendezvény van. Kötelezők, fakultatívak. Így nem csak olyan emlékeink maradnak az iskoláról, hogy ,,itt ültünk és tanultunk 12 hosszú éven keresztül, borzalmasan unalmas volt”.
7. Mert fel van újítva. Mindenki megszenvedett érte a maga módján (épített, szervezett, hónapokon keresztül oxigénhiányos szünetei voltak, zajban tanult, munkások mászkáltak az ablakpárkányán), de végül kész lett. És szép lett, a kórházfehér falak ellenére is.
8. Mert tudomásul veszik, hogy vannak problémák. És megpróbálják megoldani őket, még ha nem is mindig sikerül. Így tudjuk, hogy foglalkoznak velünk, hogy érdekeljük őket, és hogy a nagy egészen belül egy kicsit mi is számítunk.
9. Mert aki apáczais volt, az az is marad. Rengetegen vannak, akiknek az egész családja ide járt. Tud valamit ez az iskola, ha a régi apáczaisokban olyan helyként maradt meg, ahova érdemes küldeni a gyerekeiket…
10. Végül, de nem utolsó sorban: Mert a miénk. A koszfoltok a frissen festett falakon, a firkák a padokon, a mini vörösjuhar az udvaron, a fennragadt labdák a szomszéd ház tetején, a lyukak a tornamatracok huzatán, a sáros lábnyomok a padlón, az emlékek, a kiabálás… Mind-mind hozzánk tartoznak.

És még lenne ok. Bőven. Talán a bűvös százast is elérnénk, de ha mindet leírnám, az már nem cikk lenne, hanem regény, úgyhogy itt megállok. Te miért szereted az Apáczait? Vagy mi az a tíz dolog, amit megváltoztatnál?