A márciusi magyar kultúra nap
Március végén sikerült a 11. humán osztálynak megszervezni a magyar kultúra napi rendezvényt az Apáczaiban. Három- vagy négyfős csapatokban lehetett részt venni a programon, osztályonkét maximum 2 csoport. De miről is szólt ez a nap?
Egy rövid bevezető után számonkértek tőlünk pár információt abból az anyagrészből, amit összeállítottak nekünk. Személyes tapasztalatom szerint nem maradt meg a legtöbb az emlékezetünkben, de a többi feladat már sokkal jobban ment. Próbáltál már humoros refrént írni egy versnek? Mert az biztos, hogy én ezelőtt nem! De volt egy kis csel is ebben az egészben, mivel bele kellett foglalni olyan szavakat, mint például „gőzpöfögészetitovalöködönc”. A munka és a jókedv közti arány talán nem volt a legnagyobb egyensúlyban, de sok kacagás után megszületettek valahogy a refrének.
Volt versírás, de úgy, hogy hiányoztak szavak egy megadott versből. Sok vers született, kezdve a csirkelábat dicsőítő verstől szerelmes verseken át leves receptekig. Mindegyik csapat felolvashatta a versét, és úgy adhatta elő, ahogy a szíve óhajtotta. Oly jó volt teljes beleéléssel elmondani egy verset a csirkelábról! Még a zsűritagokat is sikerült megnevettetni.
Tudtad, hogy a pasztell kréta eléggé nehezen lemosható? Legtöbben ezzel szembesültünk az egyik feladat után. Egy örökkévalóságnak tűnő perc után pasztellkréta segítségével kellett rekreálni egy festményt emlékezetből, így legtöbbünkből előjött a Picasso (nekem ez a feladat volt a kedvencem).
Az utolsó feladat során visszaszerezhettünk más feladatokon elvesztett pontokat úgy, hogy fel kellett ismernünk kolozsvári épületeket. Az a csapat válaszolt legelőször, amelyik hamarabb megszólaltatta sípoló eszközét. Anyukáink is voltak a nap során. Ők voltak a felügyelők, akik ugyancsak diákok.
A legvégén, sok megfontolás után megszületettek az eredmények, a bemondók kihirdethették a három győztes csapatot, a rendezvénynek pedig vége lett. Szerintem szórakoztató, ugyanakkor tanulságos is volt, megérte rászánni az időt a péntek délutánunkból.
