A Vármegyeháza titkai
Az Örökségünk Őrei versenyről már több cikk is került ki a Világnégyzetre, de ezek mind csak az egyik Apáczais csapatról szólnak. A következő sorokban azt tudhatja meg a kedves olvasó, hogy milyen kalandokban volt része a Vármegyeháza őrzőinek!
Az ÖŐ első lépése a házválasztás. Figyelembe kell venni az épület múltját, jelenét és azt is, hogy mennyire volt már felfedezve, felkutatva, és hogy mennyire van a csapatnak hozzáférése az épülethez. A Vármegyeháza minden szempontból tökélesnek látszott: dicső, kétszáz éves múlt, melyet a jelenre már szinte teljesen elfelejtettek. Az egyik csapattag itt lakik, szóval a hozzáférés is megvolt. Ha tudtuk volna, miket rejt a Vármegyeháza, nem is gondolkoztunk volna a választáson...
Néhány hét tárgyalás után a ház gondnoka átadta nekünk a padlás kulcsait, és kicsiny bandánk elindult megkeresni a kincseket a szemét között! Törött cserepek és fadarabok között összegyűrt, átázott és poros papírdarabokat vettünk észre a földön, amit az utcán még egy rátaposásra sem méltatnánk. Ezek a papírok viszont mintha csalogattak volna! Az ősök szellemei akarták, hogy felvegyük a papirosokat, amit meg is tettünk. El is állt a lélegzetünk amikor megnézegettük a papírokat: egy 19.századból való részletes bírói jegyzőkönyvet tartottunk a kezünkben, három nyelven, részletes személyleírással és egy rajzot is a bűntett helyszínéről is!
Ezenkívül érdekes fotók is előkerültek a második világháború idejéből, melyekről rövid nyomozással kiderítettük, hogy feltehetőleg a Vármegyeházában készültek, egy csapat egyenruhás férfiról! Talán egyik vármegyegyűlés megörökítését találtuk meg. Vagy a belvárosi sakkegylet egyik fényképét? Nem tudjuk...
Mivel az ónémet szöveget nem nagyon tudtuk elolvasni, és ha el is tudtuk volna, nem értettük volna meg, egyértelmű volt, hogy szakértőhöz fordulunk! Nagy Róbert történészhez mentünk el, aki fél óra alatt felgöngyölítette 19. évszázad bűntényét, amelyet három, a szeszes italokat különös becsben tartó, román fiatal követett el. Bűneik között van a verekedés, káposztalopás és úgy általában a rendetlenkedés, mindez Szilágy megyében. Az ügyhöz pontos személyleírás is tartozik, melynek írnoka kétséget kizáróan magyar volt. Hogy honnan vesszük ezt? Azért, mert az egyik elkövető ruházatának elemeit nem nagyon tudta németül megnevezni. Így "gatya" és "csizma" szavak díszítik a német nyelvű HIVATALOS iratot. Ha ez piti ügynek is tűnik az olvasó számára, a Szilágy megyei bíróság máshogy gondolkodott: a részeges férfiak ügyét a kolozsvári Vármegyegyűlésre bízta, ahol pár év fogházra ítélték őket. Az iratokat pedig feltették a padlásra. Több mint 100 év múlva pedig az Örökségünk Őrei megtalálták! Néhány papír viszont sehogy sem fért a képbe...így jöttünk rá hogy, nem egy, hanem KÉT ügyről van szó, amelyeket valószínűleg egyszerre bíztak Kolozs vármegye bíróságára! Nagy Róbert segítségével pedig még jobban megismerhetjük a 19. század Ocean's Eleven-jét...na jó, Ocean's Three!
Nem csak a padlás rejt ám titkokat! Az emeleten az Apáczai-ház lépcsőfoka üldögél, pincéje a titokzatos Kolozsvári alagútjárat egyik bejárata volt!
Ezért tartjuk szégyenteljesnek, hogy a vakolata omladozik, graffitik és gusztustalan reklámtáblák " díszítik" a homlokzatot. Egy-két óra szerkesztés után elénk tárult a Vármegyeháza szerintünk ideálisabb kinézete:
Szemben azzal, amilyen állapotban most van:
Biztos lehet a kedves olvasó, hogy mindent megteszünk, hogy ez az álom valóra váljék! Persze a Farkas utca átépítése során az autóktól is megszabadulunk, de ez már a jövő zenéje!
Ezek lennének hát a Vármegyeháza titkai és érdekességei. Ha tetszett a cikk, nézd meg a Vármegyeháza Facebook és YouTube profilját is!