Mese a barátságról

Volt egyszer egy kis róka, akinek Matilda volt a neve. Bundája olyan volt, mint a selyem, dús aranyszínű-narancssárgás. Volt egy barátja, a kis vakond, Pityú. Szegényke kicsit vaksi volt, de nagyon szeretett időt tölteni Matildával, akivel egyébként szomszédok is voltak. Együtt jártak a mezőre sétálni, sokszor lakomáztak együtt, valamint rengeteget beszélgettek és társasjátékoztak, és mindig nagyon élvezték egymás társaságát.

Matildának egy napon nagyszerű ötlete támadt. Tudta, hogy hamarosan itt van Pityú születésnapja, ezért úgy döntött, hogy készít neki egy olyan ajándékot, amiről mindig eszébe fog jutni. Sokáig járta az erdőt, ágakat, tollakat, faleveleket gyűjtött, amelyekből elkészítheti a tökéletes ajándékot. Sikeresek voltak útjai, de mégis úgy érezte, hogy valami még hiányzik. Folytatta hát a gondolkodást, de semmi jó nem jutott eszébe. Csak teltek és múltak a napok, míg végül rádöbbent, hogy kifutott az időből: barátja szülinapja másnap van. Nagyon megijedt, mert fogalma sem volt, elkészül-e addigra az ajándékkal, de végül megszületett az ötlet:


A tökéletes ajándék


El is kezdett szorgosan dolgozni rajta, vágott, varrt, font, ragasztott; nagyon késő volt már, mire elkészült, ezért nyugovóra tért. Másnap kint megterített egy asztalt, feltálalt mindenféle erdei finomságot, és meghívta Pisti nyulat, Krisztina sünt, Robi mókust és Helga egeret. Mire megérkezett Pityú, már minden kész volt. Amikor meglátta a barátait, nagyon megörült.

A lakoma után Matilda csomaggal a kezében odaállt Pityú elé. Kibontotta az ajándékot, ami tapintásra valami puha volt.
A bundámból készítettem neked ezt a sálat, hogy mindig ott lehessek veled, még akkor is amikor úgy érzed, hogy távol vagyok. Így mindig eszedbe jutok majd, ha viseled magyarázta Matilda szerényen mosolyogva.
Ó, Matilda, köszönöm! Sose hittem volna, hogy ilyen szomszédom lesz, aki ennyire szeret, aki velem van jóban-rosszban, és mindig gondol rám felelte könnyes szemmel Pityú.
Ekkor már későre járt, ezért az ünneplést azzal zárták, hogy kiültek a dombtetőre, és együtt figyelték, ahogy a lemenő nap lassan eltűnik a dombok mögött.
Együtt: Matilda, Pisti, Krisztina, Helga és a kis vakond, Pityú...

Itt a vége, fuss el véle.