Életképtelenek vagyunk?

Mikor először hallottam ezt a kifejezést, hogy “soft skill”, és picit jobban megértettem, mit is akar jelenteni, hangosan felnevettem, és arra gondoltam, de jó, megpróbálják megnyugtatni azokat, akiken látszik, hogy értelmesek, jól tudnak csapatban dolgozni, a véleményüket elmondják, de mégsem kiemelkedőek a suliban. Vagy megmagyarázni azt, hogy miért van az, hogy nem tudnak kiállni egy bemutatót rendesen megtartani, nem tudnak érvelni az amúgy jó ötleteik mellett azok, akik halomszámra viszik haza a jobbnál jobb jegyeket.

Érdekes, mert egyre jobban beszivárog a köztudatba, hogy nem biztos, hogy csak mi tehetünk arról, hogy “életképtelenek” vagyunk, hanem az oktatási rendszerünk. Mégis, mit lehet akkor tenni? Keveset. Nem tudjuk megváltoztatni a rendszert, nem oktathatjuk ki a tanárainkat, és nem is hibáztathatjuk őket. Viszont tudatosan figyelhetünk azokra a szituációkra, ahol a soft skill-jeinket fejleszthetjük, mert ha nem is napi 7-8 órában, de hetente többször is adódik rá alkalom. Nagyon nehéz ebben magunktól fejlődni.

Senki se csinálja, senkinek sincs rá ideje, energiája, mert ugyebár köztudott, hogy amit megtehetsz ma, halaszd holnaputánra. Csak az van, hogy nem igazán érdemes egy korlátokkal teli rendszerben a korlát közelébe se menni. Ha meg a kötelezőnél egy perccel többet sem szeretnél suliban tölteni, akkor is rábukkanhatsz olyan programokra vagy lehetőségekre, amelyek alapkövek lehetnek a fejlődésed útján. Például elmehetsz dolgozni. 16 éves kortól már biztosan találsz olyan helyet, ahova felvesznek részmunkaidővel pár hónapra. Nem csak pénzautomataként lehet gondolni a munkára, hanem tapasztalatgyűjtésként is.

Vagy rengeteg a diákok által vagy kimondottan diákoknak szervezett képzéssorozat, amelyek amellett, hogy hasznosak még szórakoztatók is. És biztos vagyok benne, hogy a hasadra csapsz, és még fel tudsz sorolni legalább ötöt. Fontos, hogy tisztában legyünk a lehetőségeinkkel.  Kolozsváron sok minden zajlik a tudtunk nélkül, de ha igazán akarjuk és nem csak ülünk és fáradtan szidjuk a tanügyminisztert és a tanárt, akinek az óráján a legérdekesebb dolog az ablakon berepülő légy, akkor találunk lehetőségeket. Nem azt mondom, hogy nyugodjunk bele abba hogy nekünk sose lesz jobb és törődjünk bele a helyzetbe, hanem hogy először csináljunk is valamit annak érdekében, hogy jobb legyen.

Mindenképp el kell gondolkozzunk azon, hogy nekünk miben kell fejlődni, és miben állunk jól, hogy utána ezeket hasznosítani is tudjuk, ne csak ösztönösen cselekedjünk. És ha építeni kezded a skill-jeid, mindjárt a hétköznapok is színesebbé válnak.

Olvassátok el ezt a cikket is, mely a soft skill-ek témáját közelíti meg!