Az Apáczai líceum iskolaújsága

Elfáradtam. Hogy miben? Azt nem tudom, de nagyon elfáradtam. Mondanám, hogy mindenben, ha egyáltalán lehet ezt így mondani. Egy dolog van, ami a maradék energiámat is elveszi: az iskola. Érzem, hogy kiégtem, reggel nincs egy csepp kedvem se bemenni, a suliban pedig végig azt hajtogatom, hogy haza szeretnék jönni. Mindig is utáltam, amikor a felnőttek azt mondták, hogy  "Használd ki amíg gyerek vagy, és örülj, hogy még az iskola a legnagyobb gondod!". De épp ez az: az iskola egy óriási nagy gond minden diák számára. Felmérő felmérő hátán, ezen felül minden nap minden órára készülj, mert bármikor kikérdezhetnek, a házid persze legyen meg, de emelett sportolj, járj különfoglalkozásokra, űzd a hobbid, foglalkozz a barátaiddal és a családoddal, és pihend ki magad minden nap. Ezt egyszerre lehetetlen kivitelezni, és ezt el kéne fogadni a felnőtteknek is.

Soha nem értettem, hogy mire kell az a sok felesleges tantárgy, és miért nem választhatjuk ki mi magunk, hogy mit szeretnénk tanulni heti jópár órában. "Kibírod", mondják általában a szülők vagy tanárok, és ez igaz, de nem mindegy, hogy azt az egy órát a napból hogyan bírod ki. Én időpazarlásnak érzem a nap végén, amikor olyan tantárgyam van, ami nagyon nem érdekel, és a diákok többsége tölteléktantárgynak tartja. Mégis kötelezően végig kell üljük, és figyelnünk is kéne, ami persze majdnem soha nem sikerül. Ha élvezem az órát, akkor figyelek, aktív vagyok, és maradok is valamivel. Abban viszont semmi élvezetes nincs, ha hazamegyek, és bemagolom a meg nem értett leckét, majd írunk egy felmérőt belőle (amire lehet, hogy jó jegyet is kapok), de két napra rá már ötletem sincs, miről volt szó.

El kell ismerni, hogy a gond magával az oktatási rendszerrel van. Elsősorban hatalmas mennyiségű óránk van minden nap, ezt viszont csak a felesleges tantárgyak eltörlésével lehetne megoldani. Szóval ugyanoda térünk vissza, mint ahonnan kezdtük, és ezt muszáj elfogadni.

Másfelől gondot jelent az is, hogy a tananyag óriási, emiatt a tanároknak nehéz leadni, a diákoknak pedig nehéz memorizálni.

Ne felejtsük azt se, hogy a tanárok minden osztályban háziolvasmányokkal bombázzák a diákokat, ha tetszik nekik, ha nem. Ez a rendszer, neki ezt meg kell tanítani, a diáknak meg meg kell tanulni, mivel ebből kell érettségizzen. Azt nem mondom, hogy egyik feladott olvasmányt se kedveletem az eddigiek közül, de viszont azt alátámaszthatom, hogy nagyon "elavultak" már ezek a könyvek. A mai fiatalok érdeklődési köréről egyáltalán nem beszélnek. Ha nem élvezed a feladott könyvek kiolvasását és unalmas, monoton dologként rögzül be, ez hozzájárulhat ahhoz, hogy végképp elmenjen a kedved az olvasástól, noha nem ez kéne legyen a célja.

Bár nem tartozom abba a generációba, aki a román nyelvet idegennyelvként tanulja, nagyon megörültem, hogy ha én nem is, akkor ők megtanulnak helyesen és folyékonyan beszélni. Mert az biztos, hogy nem úgy fogok nagyon jól beszélni egy nyelvet, ha ebből könyveket kell kiolvasnom, majd azokról esszéket írnom. Nem azzal van a gond, hogy elvárják, hogy 400 szavas fogalmazást írjanak a diákok, hanem azzal, hogy ezzel a módszerrel egyáltalán nem élvezetes a nyelvet megtanulni és nem is annyira a tudásunkat tükrözi, mint inkább a magolási képességünket.

Véleményem szerint ez nem helyes, de hát ugye ki is vagyok én, hogy véleményt nyilvánítsak egy ekkora problémáról...

An error occurred
Sikeres belépés.
Sikeres feliratkozás.
Lejárt link
Következik az email fiók leellenőrzése.