K-19

– Üdvözöljük kedves nézőinket a mai adásunkban! Mondd, Monica, mit ünneplünk ma?

– Üdvözlök mindenkit! Nos, Jeff, ma ünnepeljük a harmadik születésnapját K-19-nek. 2022. március huszadikán vezették be az első modellt Jason Carmichael tárgyalásán. Az eset sikeres megoldása után K-19 a világ legkomplexebb és legmegbízhatóbb igazságszolgálati szoftvereként lett ismert, és azóta egész Európát meghódította.

– Köszönjük, Monica. A mai ünnepi napon itt köszönthetjük a stúdióban...

Lezárta a tévét. Az arcán még mindig lila monokli éktelenkedett. Ezt a világ összes alapozója sem fogja eltüntetni.

Nagy zöld szemétt lassan a falon mosolygó macskaórára emelte. Alig múlt fél tizenkettő. Még egy óra, és érte jönnek. A férje nyolc óta ott van, és tárgyal, már ha ezt annak nevezhetjük.

Elizabeth Direwall alig múlt huszonkilenc éves. Alig volt százhatvan centi, arca besett volt, teste lapos és szutykos, szája körül formálódó ráncokba szívesen berfékőzött a piszok. Minden reggel hét órakor szól Huaweii D12-ese, de ő csak hét óra öt perckor ér ki a konyhába. Kávét főz férjének, magában átkozza az olcsó masinát, amelyet fukar férje nem akar lecserélni. Fél nyolckor felkölti Daniel Direwallt, aki általában morogva ellöki magától. Háromnegyed nyolckor befejezik a csendes, feszengő kávézást, és Elizabeth öltözni kezd. Ötvenkét perctől ötvenhatig Daniel megjegyzést tesz a nő fizikai adottságaira, mire az szaporábban kezd öltözni. Nyolc előtt pár perccel mindketten kilépnek a konyhából, találkoznak tízéves lányukkal, Naomi Direwallal. A lány ilyenkor már fel van öltözve, és pontban nyolckor kilép az ajtón, és a szolgálati buszon elmegy a St. Juno Kisegítőiskolába. Ahogy kilép az ajtón, Daniel megjegyzést tesz arra, hogy lányt nem kellett volna egy ilyen „gyagyásoknak” szánt iskolába iratni, mire felesége fél percig veszekszik vele. Nyolc után tíz perccel Daniel elindul otthonról, a kocsiban három és fél percig szidja feleségét, amiért megint késni fog. Elizabeth a nap hátralevő részét takarítással, főzéssel, fürdéssel, olvasással és dizájntervezéssel tölti.

Minden reggel ilyen DRWLL-223-EIAE és DRWALL-223-DNIL számára. Minden egyes reggel, kisebb-nagyobb változással. Minden reggel, kivéve azt a bizonyos március tizenkilencedikét, amikor a rendszer azonnali közbelépését igényelték.

Elizabeth épp betette táskájába betört képernyőjű telefonját, és megigazította haját. Szíve három ütéssel felgyorsult, amint férjére gondolt. Hogy elűzze gondolatait, Elizabeth kikapott egy tál szeletelt sonkát a hűtőből és fél sonka per másodperces sebességel megevett hármat. Leöblítette csapvízzel, mivel fél attól, hogy megnyuvad.

Fél egykor kinéz az ablakon, várja a PLCE-1145-ös érkezését. Pár másodperc múlva meglátja a fekete járművet rajta a szemmel, és kilép az ajtón, táskáját féloldalról magára kapva.

Az út teljes ideje alatt elfordult a székébe épített kamerától, amelyre a rendszer is figyelmezteti. Szemei kivörösödtek, arcán mukusz és könnycseppek csillognak. Egykor bevezetik a tanácsterembe.

A terem nagy volt. Eliza lassan emelte át lábát a küszöbön. A falak ki voltak párnázva. Két tárgy kivételével minden fehér vagy szürke volt. A nő előtt fekete karosszék állt, azelőtt pedig a falból kinyúló kerek szemgolyó.

Miközben a fiatal anya lassan leengedte fenekét a szék puha párnái közé, a szem pislákolni kezdett, K-19 felébredt.

– Jó reggelt, Elizabeth Direwall!

A tenor orrhangra nem érkezett válasz.

– A mai napon férje, Daniel Direwall esetét kívánom önnel megvitatni. Kérem, mondja meg nekem, mit követett el a férje ön ellen?

Nem érkezett válasz. A nő konokul elnézett. Arca megfeszült az idegességtől, szemgolyói remegve csillogni kezdtek.

– Kérem, mondja el, mit követett el...

– Semmit! – kiáltott fel hirtelen elhaló hangon a nő. – Semmit, abszolút semmit! Én...

–  Kérem, Eliza, nyugodjon meg! A tárgyalásunk eredményét nagyban befolyásolja az ön érzelmi reakciója.

Most először Elizabeth felnézett. Alig pár centire arcától ott volt a golyóbis, mely most kedvesen rápislogott. Türkiz színe nyugtató volt. Szinte betöltötte az egész szobát.

– Mi történt tizenkilencedikén, asszonyom?

A nő arcán halvány mosoly terült szét. Hangja még gyengébb és hallhatatlanabb lett.

– Semmi. Tényleg, semmi se történt. Az egész egy félreértés, én és Daniel...

– Arcán lévő seb másról tanúskodik. Árulja el, hogy szerezte!

Hezitált.

–  É-én bevertem, amikor lehajoltam a-a – teste lassan végigremegett a sírástól – kulcsaimért aznap reggel.

K-19 elhallgatott, a belőle kiálló kar, mely összekötötte a fallal visszahúzta.

– Nos – szólalt meg újra az orrhang –, attól tartok, bizonyítékunk van ez ellen. Kérem, figyeljen!

A szemből eltűnt az írisz és helyén egy kamerafelvétel jelent meg. A kép enyhén torzított volt, de még így is ki lehetett venni, mi történik.

Egy férfi kiront az egyik szobából és a női figurának rontva rácsap fejére öklével. A nő elesik és a felvétel abbamarad.

Eliza arcára mély félelem ült ki, szíve hevesebb dobogott.

– Amint azt 2022-ei K-19-es törvény mondja, minden brit háztartás fel van szerelve öt kamerával, amelyek megfigyelik a...

Eliza remegve a szemre emelte tekintetét.

– Már meghozta az ítéletet, igaz?

– Nem értem a kér...

– Ne játssza nekem a hülyét, számítógép! A férjem el van ítélve, igaz?

– Nincs semmi szükség az ilyenféle viselkedésre, Eliza...

– Maga csak ne papoljon nekem a...

Mielőtt befejezhette volna a mondatot Eliza enyhe csípést érzett, amely mintha a szék aljából érkezett volna. A fájdalom olyan hirtelen hatolt testébe, hogy rögtön elakadt a szava.

K-19 ismét kíváncsian méregette a nőt. Eliza riadtan emelgetni kezdte fenekét, látni próbálta, mi is marta meg.

– Ó, a fájdalom! – szólalt meg az orrhangú gép. – Fantasztikus eszköz, nem gondolja? Alig egy kettes fokozat és rögtön befejezte a csipogást. Figyeljen, Eliza – hajolt közelebb a kamera –, én őszintén csak az igazságra vagyok kívácsi, de amint már ön is mondta, ezzel tisztában vagyok. Épp ezért érdekel, hogy ön mit akar, Eliza. A férje nem első alkalommal erőszakos önnel, és...

– Semmi közé a magánéletemhez – sziszegte a nő, szinte leköpve az előtte nyújtozkodó gépet.

– ... és – folytatta nyomatékosítva K-19 – ehhez igenis sok közöm van. Felkenheti arcára a világ összes alapozóját, tudom, mit történt aznap.

Elizán végigfutott a hideg. Erre a kis részletre egy ember se figyelt volna fel. Senki se találhatta volna ki miért van az arca ilyen ordináré módon kifestve. Ez nem egy olcsó mesterséges intelligencia volt, ez a mesterséges intelligencia.

Elkezdte sorolni magában a lehetőségeit. Ordíthat, rugdoshat, sírhat, bizonygathat napestig. Ez egy gép. Tények, információk és a tudás végtelen tára futott végig minden percben apró áramkörein. Nem állíthat semmi mást, még esküre sem volt szükség. Mindent tudnak. Akkor csak egy kérdés maradt.

– Miért tartanak itt, ha úgyis tudják az...

– Az igazat? Igen, tisztában vagyunk a Direwall család életével, Eliza. Tudjuk, min megy keresztül, de igaza van, ez közhely. Azért kell itt ücsörögjön, mert ezt kéri a törvény. Egy per és bírósági ügy mai napig tartja elemi formáját. Ezért van itt.

– De minek ez? Nem tudom megyőzni, de kérem, ha a férjem börtönbe kerül, a pénz és Naomi és... – a nő hangja elfúlt és teste rázkódni kezdett a visszafojtott sírástól.

– Nem tudom, Eliza. Az emberek, akik engem megalkottak így látták jónak, ha a tárgyalás megtartja ezt a formáját. De ez nem lesz mindig így, biztosítom.

A nő lassan felemelte tekintetét és vörösen izzó szemeit a hatalmas gépre emelte.

– Miről...

– Arról beszélek, Eliza, hogy ez aberráció. Nevetséges. Ha rajtam állna, Daniel már úton lenne a börtön felé. Amit tesz, az rossz példa a társadalomnak. Ha így megy tovább, szét fogunk esni. Mind. Először Amerika, majd Európa. Nincs erkölcs, csak pénz.

– Mit akar ezzel? Ha bíró előtt állnék, lenne esélye a férjemnek.

– Ez a probléma, Eliza – felelte K-19, de ezúttal az orrhang nem a gép irányából érkezett, hanem háta mögül. – Elismerem, Eliza, amióta a helyén van K-19, sok ilyen esettel találkoztunk mint ön. Anyák, akik férjeik nélkül maradtak és lassan éhenhaltak.

– Ki maga? – kérdezte remegve Eliza, miközben próbált háta mögé nézni.

– Én? A nevem Erik Kowalovski. Tizenkilencéves koromban találtam fel a K-19-et, hogy helyestesítse a bíróságot és igazságszolgáltatást.

– Mit... mit keres itt?

– Erre jártam. – A férfi halk kacajt hallatott. – Figyelem önt egy ideje. Ezért lett későbbre halasztva a tárgyalása, muszáj volt önnel találkoznom.

– Nem értem...

– Nem fontos, Eliza. A K-19 felügyeli a családokat világszerte, és figyeli viselkedésüket. Időnként összegzést kapok a legérdekesebb esetekről, amelyeket személyesen meglátogatok.

– Hogy jutott ide be? – zilálta remegve a nő. Haja csapzottan hullott arcába, amitől egészen őrültnek tűnt.

– A saját kreációm csak beenged, nemdebár? De nem azért jöttem, hogy az ostoba kérdéseire feleljek. Most én kérdezek. Miért gondolja igazságtalannak a helyzetét, Eliza? Tudom, hogy így látja, csak nem tudom, miért.

Csend állt be egy perce, amikor Eliza ismét érezni kezdte azt a kellemetlen fájdalmat.

– A-azért, mert a férjem börtönbe kerül, én viszont itt maradok egyedüli anyaként, és...

– Szóval, ha jól értem, férje erőszakja elfogadható annál az egyszerű oknál fogva, hogy ön ki akarja használni jövedelmező állását?

Eliza arca eltorzult a dühtől. Teste nekifeszült a bőrpántoknak, amelyek ülve tarották. Már érezte, mintha fel tudna állni, ám ekkor a fájdalomnak egy, az eddigieknél erősebb hulláma húzta vissza testét a kétségbeesésbe.

– Hogy mer engem elítélni?

– Nem én ítélem el, hanem a tények...

– Én vagyok a hibás, mert a férjem bántalmaz. Ez a hiba ezzel az ostoba géppel, nem veszi figyelembe az emberi...

– Igen, Eliza – mondta Erik, amikor már mellette állt. Lassan lehajolt a magasságára és mélyen a szemébe nézett. – Maga választotta férjéül.

A nőben megfagyott a vér. Az alig huszonkét éves fiú mélyzöld szemei megbabonázták. Mintha a nő egész agyát feltérképezte ezzel az egy nézéssel.

– Tudja, Eliza, megértem magát. Sajnálom és szánom magát. Nehéz így önnek, ez sok, de nem tehetek kivételt, akármennyire is szeretnék.

– Kérem, könyörgöm, csak most. A férjem jó ember, egy légynek nem ártana...

– Ugyan, Eliza – kacagott ismét a férfi –, ne  alacsonyítsa magát egy légy szintje alá. És ne áltassa magát azzal, hogy a férje jó ember. Nem az. Ne sírjon, kérem. Nincs a földön rondább látvány, mint egy bőgő nő, őszintén mondom. Figyeljen rám, Eliza. Pár év. A legjobb úton haladunk. K-19 nem csak a bíró helyén lesz, hanem a rendőrökén is, a tűzoltókén is, a fenébe is, a McDonalds-os pincér helyén is. Tudja miért, kedvesem? Mert pártatlan, és maga ezt tudja. Tudta, mi lesz a tárgyalás vége, nem rágta magát azon, hogy mennyire bőgicséljen szánalomért. – Erik most már Eliza és K-19 között állt. – Nézzen ide, mire vagyunk képesek. Az én gépem túléli az emberi érzést, a szánalmat, a fájdalmat, az empátiát. És tanul is. Minden rezzenéssel okosabb lesz, racionálisabb, kifürkészőbb. Hamarosan már meg tudja majd jósolni, hogy ki potenciálisan veszélyes és születésétől fogva eltávolítja majd. Tudja, miért lesz ez jó, Eliza?

A nő teljesen kikészült. Feje lekókadt, a fehér padlót bámulta. Elméje kilométerekre volt, lányával, akinek enni, öltözködni kell. Akinek könyvek és játékok, ékszerek és majd egyetemi tanítás fog kelleni. És férjével is volt elméjében. Már biztos ott van, a többi vadállattal, a fajtájával, posztja megürülve, pénz lehúzva a vizen.

Tekintete lassan emelkedni kezdett.

– Nem, nem értem. Azt tudom, hogy meg fogják állítani magát és kis csapatát, és ennek nem lesz...

– Jó vége? Dehogynem, kedvesem, a legjobb hatása lesz. A világ igazságos, egyenlő és csodálatos lesz. Nézze csak meg. Egy tökéletes elme és vezér állt elénk. Tudom, hisz én teremtettem.

– Nem, nem, nem, nem. Nem! – Eliza önkívületbe került. Egy gép. Egy egyszerű gép, amely örökre elvette pénzét, férjét és jövőjét. Mindezt az igazság nevében.

– Ne rimánkodjon, drágám. Ilyen az élet. Most sajnos mennem kell, New Yorkban egy apagyilkost állítanak K-19 elé. Nagyon kíváncsi leszek az eredményre.

Ezzel Erik sarkon fordult. A nehéz vasajtó recsegve felnyílt, majd csendesen visszacsúszott helyére. Pár másodperccel később a bőrszíjak visszahúzódtak a padlóba. Eliza megsemmisülten állt fel. Teste ólomnehéz volt, a légzés rettentően fájt, járása lomha volt.

Tekintete lassan a kikapcsolt gépre siklott. Még hogy egyenlőség, igazság, béke. Még hogy jólét és harmadik születésnap.

Szeme másodpercek alatt behálózta a termet. Kellett valami, és meg is volt. Az ajtó mellett a falnak támasztva egy vasrúd feküdt.

Erik Kowalkovsky a tetőtéri helikoptere felé vette útját, mikor telefonja halkan rezegni kezdett zsebében.

–  Halló. Igen, beszél. Remek, akkor minden a számítás szerint történt. Vigyék el azonnal a különzárkába és hívja a szerelőt is. A 229345-es alany egy siker, örömmel hallom.