Kockafej

November 18-án került megrendezésre a Kockafej nevű matematikai vetélkedő. A 10. osztályos reálos diákok mindent kihoztak magukból. Ahogy az ajtón beléptünk, a díszlet máris magára vonta a figyelmünket: az egész terem egy bűntény helyszínének volt berendezve, ezzel megadva a hangulatát a rendezvénynek és a témáját a feladatoknak.

Mindenki tűkön ült, amikor elkezdődött az első része az estének. Logikai kérdésekre kellett választ adnunk meghatározott idő alatt. Bár humános csapatként vettünk részt a rendezvényen, nagyon élveztük a megfeszített gondolkodást. Őszintén szólva nem tudtuk olyan sok kérdésre a választ, de azért olyan megoldásunk is volt, amiben biztosak voltunk, és végül helyesnek is bizonyult. A feladatmegoldás legviccesebb pillanata az volt, amikor lejárt a megszabott idő, és már szedték volna be a lapokat a válaszokkal, de a miénk még üresen állt, így végül hasból ráfirkantottunk egy számot. És mit ad Isten, helyes volt! Mondhatom, nagy volt az öröm.

Az este második fele egy bűntény megoldásáról szólt, ahol a kildencedikesek ügyeskedhettek. Egy gyilkossági ügy részleteire kellett fényt derítsenek, amit a szervezők adtak elő. Legvégül pedig egy kis zene következett, és lehetőségünk nyílt karaokézni is.

Rövid interjú 3 szervezővel:

  1. Milyen érzés volt látni, hogy ennyi diák vett részt a kockafejen?

T: Számomra mindenképpen felüdülés volt, hogy egy olyan valami, amibe annyi munkát és anyagit fektettünk, tényleg meghallgatást nyert. Örültem, hogy a két forduló során olyanok is eljöttek, akik nem is vettek részt a versenyekben, kizárólag azért, hogy láthassák a műsört. Összességében örülök, hogy több ember is érdekelt, mint amire eredetileg számítottunk.

B: Jó érzéssel töltött el, hogy a rendezvenyünkre nem csak a résztvevők, de nézők, illetve régi diákok is eljöttek.

M: Csak akkor szembesültem azzal, hogy mennyi diák jött el, amikor felmentem a színpadra.  Elképesztően jó érzés volt, magabiztosságot adott nekem. Nem hittem volna, hogy ennyien el fognak jönni.

2. Mi volt a kedvenc pillanatod az este folyamán?

T: A kedvenc részem a mystery machine-szerű előadásunk volt. Arra készültünk a legtöbbet, annál volt meg a legnagyobb lehetőség, hogy valamit elrontunk, ezért rendkívül boldog voltam, amikor mégis jól sikerült.

B: Bármennyire is szerettem nézni a szenvedő arcokat, amikor a feladatokat oldották, a kedvenc részem az az előadás volt.

M: Szervezőként minden pillanat a kedvencem volt, sokat dolgoztunk rajta és rendkívüli érzés volt látni a munkánk gyümölcsét.

3. Mi volt a legnehezebb a szervezés során és miért?

T: A legnehezebb a szerepek egyeztetése és kitalálása volt. Az sem segített valami sokat, hogy pár emberünk lebetegedett, ezért az utolsó napokban kellett átvenni a szerepüket. De végül is megoldottuk.

B: A legnagyobb probléma az volt, hogy elég kevés időnk maradt díszíteni, viszont hatékony csapatmunkával ezt is elintéztük.

M:. Nem volt viszonyítási pontunk, nem vettünk részt még Kockafejen, és nem tudtuk, hogy ezelőtt mi volt a szokás, hogyan szervezték meg.