Napfelkelte

A világot még az éj leple takarja.
De nézd: hajnalodik! Piros az ég alja!
Amint feljebb halad, szűnik a sötétség,
Ámde nem köszönt be ily’ korán a kékség.

Legalul piros sáv, majd rózsaszínre vált,
Felette a bíbor, s afölött már lilább.
Rózsaszínből narancs, narancsból meg sárga,
Álmosan pislog még a Nap a világra.

Lassan nyújtózkodik, egyre feljebb mászik,
Az égen csak sárga és halványkék látszik.
A piros, a bíbor, s lila hova lettek?
Mikor a Nap felkelt, ők aludni mentek...