Parajd oda-vissza
Azoknak, akik még nem tudnák, az Apáczai újabb színházi projektre készül. Ezúttal a Rómeó és Júlia kerül előadásra. Mindenki ismeri ezt a sikertörténetet, vagy legalább hallott róla. William Shakespeare egy remekművet hozott létre, ez kétségtelen.
No, de térjünk a lényegre. Megestek a szereplőválasztások már szeptemberben, a kórus és tánckar pedig novemberben lett végleges. Eltöltöttünk egy hétvégét Parajdon, s én az oda-vissza útról szeretnék beszélni. November 23-án, egy pénteki napon indultunk fél kettőkor a Házsongárdi temetőtől. Busszal mentünk. Eleinte mindenki zenét hallgatott vagy csöndben beszélt a mellette ülőkkel. De ahogy egyre több időt töltöttünk a buszon, úgy kezdett összemelegedni a társaság. A busz hátsó részen gyorsan megindult az emberek szája, s megfertőzött minket is, a busz középső részén. Kisebb csoport alakult ki végül középen is, ahol beszélgettünk és melankolikus hangulat lappangott köztünk. Az út nagyjából három órát tartott, amely során a naplementét egy tökéletes helyen kaptuk el. Egy völgy tátongott alattunk, és az ég gyönyörű, vöröses színekben pompázott. "Picasso meghalt ugyan, de most már az ég a vászna". Ez a mondat hangzott el köztünk. Mire megérkeztünk, már vaksötét volt. A lábunk elzsibbadt, ülni sem volt már kellemes s még fáradtak is voltunk kissé, tehát örültünk Parajdnak.
Vasárnap öt óra környékén indultunk hazafele. A visszaút már nagyrészt sötétben történt. Eleinte aludni próbáltam, de ez valahogy nem jött össze, s csak fáradtabbnak éreztem magam. Miután feladtam a hiábavaló próbálkozást az alvással, zenét hallgattam, de ez nem tartott túl sokáig. A hangulat túl jó volt ahhoz, hogy ne kapcsolódjak be a beszélgetésbe, ami hamar éneklésbe torkollott. Amit tudtam, énekeltem, de amikor számomra ismeretlen dalszövegű szám volt, visszatértem a zenehallgatáshoz. Az út végefele már abbahagytuk az éneklést, s inkább szórakoztattuk egymást mindenféle majomsággal.
Nem kétség, a társaság jól összemelegedett. Új barátságokat is szőttem az eddig csak ismerősökkel. Vitathatatlan, hogy felejthetetlen hétvége volt, felejthetetlen úttal.