Senki se ivott áldomást

Negyedik rész: Robbanás

Korán volt. Akárcsak a szerencsétlenség reggelén. A nap vékony csíkokban sütött be a nappali ablakán. Charles szemei kipattantak.

Nagyon lassan felült. Minden rendben volt. Kintről az elshunó autók moraja töltötte csak meg a szobát. Ám lassan, a sarokból egy halk zúgás indult felé. Másodpercekkel később a fiú kiugrott az ágyból, és szívéhez kapott. „Ma fog meghalni Kate”.

Helyzete borzalmai öltözködés közben tódultak elméjébe. Működött. CJ igazat mondott, és tényleg az előző nap volt.

Mielőtt telefonját zsebébe süllyesztette volna, még egyszer leellenőrizte a dátumot és órát. Ez volt a tragédia napja. Kora kilenc óra volt, mire elkészült. A reptérre kell mennie. Feladata egyértelmű volt. Ha visszatartja a lányt, örökre együtt lesznek. Minden a régi lesz. Minden a régi lesz...

Negyedórával később egy sárga taxival haladt a reptér fele. Még van idő, gondolta, miközben telefonjával babrált. A repülő fél tizenkettőkor indul. Kate most lehet túl az ellenőrzéseken.

A fejében motoszkáló zúgás eltompult a folytonos dudálás zajától. Amint tegnap, azaz holnap estéjére gondolt, összeszorult a gyomra. A repülőn lévő többi ember meghal, de neki megadatik az esély, hogy megmentse a lányt. Igazságtalanság volt, de az egyetlen opció. Minél tovább forgatta a gondolatokat agyában, annál kisebbre zsugorodott a gyomra.

Zihálva rontott be a reptér termináljára, átrohanva több tucat emberen, nekiütközve több mint felüknek. Szíve kihagyott egy ütést, mikor az egyik széken barátnője fekete, kitűzőkkel teleszurkált táskáját meglátta. Alig egy méterrel az ülőhelytől egy középkorú nőt látott, aki a fiúnak háttal állva beszélgetett... beszélgetett vele.

Kétségtelen, hogy ő volt az. Charles rohanni kezdett. Biztos volt benne, hogy a biztonságiak rosszallóan méregetik, de nem érdekelte. Gyomra parányi volt, de a felszínen boldognak hitte magát.

Az utolsó pillanatban megcsúszva nekiesett a lánynak. A vele beszélgető nő hátrahőkölt, Kate pedig ellökte magától a fiút.

– Charles?! – kiáltotta a lány.

A fiú képtelen volt megszólalni. Kate elbűvölő és jeges volt, mint mindig, de valami más volt. Az előzőleg beszélgető nő arrébblépett, mire Kate utánakapott.

– Asszonyom, kérem...

– Eresszen el, kisasszony! Mi a fenét képzel?

Kate arca megnyúlt az idegességtől. Charles továbbra is megbabonázva, szorosan megölelte a lányt... megölelte volna, ha az nem löki el magától teljes erejéből.

– Mit csinálsz itt? Mondtam, hogy...

Charles teljes önkívületében mutatóujját a lány ajkaira helyezte.

– Most már mindegy. Megvagy. Gyere menjünk haza. Most azonnal – motyogta a fiú kézen fogva barátnőjét.

– Részeg vagy? El kell menjek Bostonba. Már mondtam!

Charles kezdte visszanyerni lélekjelenlétét, majd közel húzta magához Kate-t és suttogni kezdett.

– Ha felszállsz erre a gépre...

– Mi a fenét csinálsz? Először egy sajtóajánlatot teszel tönkre, most meg teljes hülyét csinálsz belőlem! – recsegte a lány, egyre jobban emelve hangerejét.

Elég volt. Meg kell mondania. Charles gyomra megfeszült. Egész teste remegett. Mintha... mintha valamit rosszat csinált volna. Utolsó megerőltetésével ordítani kezdett.

– Meg fogsz halni, a fenébe! A gép le fog zuhanni! Nem szállhatsz fel, én...

Kate becsmérlően nézett végig az előtte térdepelő fiún. Magassarkújának sarkával hatalmasat koppantott, majd lábával arréblökte a fiút. A mozdulat rúgásnak is megfelelt.

Szó nélkül átment a helyiség másik felébe, és leült úgy, hogy a fiú ne is láthassa.

Charles fetrengeni kezdett a földön. Pár perccel később, ami csaknem egy órának tűnt, a biztonságiak rángatták fel a földről.

Mikor már a reptér előtt állt, zsebébe nyúlt. A cetli volt benne, amelyet tegnap este firkantott a világirodalom füzetéből kitépett fecnire.

„Szeretlek, légy ügyes!”

Az írás ügyetlen volt. A betűk összefolytak, mivel a sötétben írta őket. Kisvártatva a tinta kis, vékony, egybefolyó betűi teljesen eggyé váltak. A papírt könnyek áztatták át.

Charles kivörösödött arca veszteni kezdett erős színéből. Halk sercenéssel kettétépte a kis üzenetet, és szélnek eresztette. Hazament összepakolni.

Ötödik rész: Ülepedés

Jan. 13.

Kate: Ugorj be sajtért és sonkáért.

Charles: Rendben.

Jan. 15.

Charles: Később jövök, van extra felkészítőm.

Kate: Jó. Ma nem leszek otthon. Dinánál alszom.

Jan. 16.

Kate: A reptéren vagyok. Köszi, hogy törölted a képet.

Kate: Charles!

Kate: Charles.

Kate: Figyelj, mi volt ez az egész? Honnan tudtad, hogy a gép lezuhan? Nem mentem el végül, lemondták a bemutatót.

Kate: Kérlek válaszolj

Kate: Hazajövök, otthon vagy?

Kate: Charles, ötször hívtalak. Hol vannak a cuccaid? Elmentél?

Jan. 20.

Charles: A szüleimnél vagyok