Stuck in the system

Licis éveim alatt talán egy nap sem telt el úgy, hogy ne szidtuk volna az oktatási rendszert. Volt, hogy viccelődve, volt, hogy elégedetlenségből és volt, hogy kínból. Rengeteg mindenen változtatnánk, de valójában kicsiknek és tehetetleneknek érezzük magunkat. A rendszer az egyensúlyt kéne fenntartsa, hiszen ezért vannak szabályok. De mi van akkor, mikor hirtelen a rendszer áldozatai leszünk? Vagy ez mind a mi hibánk?

A legelterjedtebb fegyelmező eszköz a félelemgerjesztés. Figyelmeztetés. Intő. Hiányzás. Büntető felmérő. Nem biztos, hogy ezek a leghatékonyabbak, de az sem, hogy ezeknek véletlen lenne a használata. Tetszik nekünk ez? Hmm... nem feltétlenül.

A találós kérdések borzalmasak, ám ezt fel kell tennem. Mi az, amiből elméletileg akárhányat gyűjthetsz, de kilencnél megállsz, mert onnan tovább már gátolhat az élet több területén és megvonhat tőled lehetőségeket? Igen, kitaláltad, a hiányzásra gondoltam. Persze gondolhattam volna telefonozásért való beírásra, vagy késésre is, ha felcseréltem volna egy-két számot, de azt hiszem, a lényeg érthető. Úgy gondolom, már csak egy kérdés maradt: miért működik ez így?

Igazságos rendszert talán sosem lehet létrehozni, igazságosak viszont mi is lehetünk. Mindannyian lógtunk már azért, mert egy rossz jegytől jobban féltünk, mint egy hiányzástól, és örültünk, amikor az intő helyett csak egy "igazolatlant" kaptunk. A szisztéma sosem fogja megkérdezni, hogy miért választottad ezt az utat, de azért néha sikerül kicselezni. A cél viszont nem ez kéne legyen. Egyik oldalon sem.

Sokszor megkérdőjelezem azt, hogy a rendszer bízik-e bennünk. De azt is megkérdem magamtól, hogy bízhat-e bennünk. Miért érezzük sokszor, hogy ellenünk van, mikor a célja az ellenkező? És ezt nekünk miért nehéz elhinni? Elárulom, hogy szerintem a rendszer magától nem fog változni. A rendszerben szereplő emberek kapcsolata viszont változhat.

Szerintem ha valaki elhinné nekünk, hogy büntetések nélkül is képesek vagyunk betartani egy szabályt, és sikerülne elhitetnünk, hogy hajlandók vagyunk betartani az előírásokat ( észszerűeket), a rendszert máris megváltoztathatnánk.

Mármint ezt a részét.

És akkor talán mi is elhinnénk egy napon, hogy az iskola értünk van.