Tallérgyűjtők Dél-Erdélyben

Bizonyára sokan emlékeztek rá, hogy az évzáró végén, mikor az iskolaidőben már egész jól begyakorolt türelem utolsó morzsái is fogyóban voltak, az igazgató úr kihirdette a Gyűjtsd a tallért pályázat nyerteseit. Nos, ezek a bizonyos nyertesek múlt hétvégén (szeptember 9-11.) kapták meg a jutalmukat, a kirándulást Dél-Erdélyben. A következőkben egy rövid összefoglalót olvashattok a kirándulásról, utána egy interjú következik a résztvevőkkel illetve Jakab Antal történelemtanárral, aki az egyik kísérőnk volt.

Kis csapatunk pénteken nagyszünetben indult útnak. Az első állomásunk a Házsongárdi temető volt, ahol az iskola vezetőségének jelenlétében megkoszorúztuk iskolánk volt igazgatójának, Dr. Wolf Rudolfnak a sírját. Jakab Antal tanár úr néhány szóban felelevenítette, milyen is volt mindenki szeretett "Rudi bácsija", aki azt hiszem, még mindig vigyáz az apáczaisokra, hiszen, bár a kirándulás mindhárom napjára esőt jósoltak, egyszer sem áztunk meg.

Innen Nagyenyedre mentünk tovább, ahol bemutatták nekünk a Bethlen Gábor Kollégiumot, és lelkesen végigfogdostunk mindent a régi tanteremnek berendezett iskolamúzeumban. Ezután elgurultunk Gyulafehérvárra, ahol a vár és az Erdély Pantheonjának nevezett templom (nem véletlenül hívják így, olyan fontos történelmi személyiségek síremléke található itt, mint Hunyadi János vagy Márton Áron) megtekintése után kaptunk egy rövid szabadidőt, ami alatt gasztronómiai szempontból is sikerült kiélveznünk a várost (az óriáspalacsinta isteni...). A következő megállónk Déva volt. Bár a várhoz felmenni már nem volt időnk, bőségesen kárpótoltak minket egy fürdőzéssel az Aqualandben. Az éjszakát Algyógyon töltöttük az Ifjúsági Központban, aminek az udvarán nem kisebb történelmi emlék áll, mint egy Árpád-kori körkápolna (egyetlen ilyen Erdélyben).

Másnap reggel többé-kevésbé kipihenten elbuszoztunk Nagyszebenbe, ahol végignéztük a Brukenthal múzeumot (erről később Jakab Antal tanár úr és Ágota részletesebben is mesélnek). Ezután egyórás szabadidő következett, ami alatt igyekeztünk minél alaposabban bejárni a város történelmi központját (aki még nem járt itt, annak nagyon ajánlom, gyönyörű). Végül meglátogattuk az evangélikus templomot is, aminek a tornyából gyönyörű kilátás nyílt a városra.
Az algyógyi ebéd után elbuszoztunk a római fürdő maradványaihoz (igen, tényleg az ókori rómaiak építették), és megnéztük a vízesést is.

Vasárnap késő délelőtt érkeztünk meg kirándulásunk utolsó célpontjához, ami a vajdahunyadi lovagvár volt. Megismerkedtünk a vár történetével, és ott sétáltunk, ahol előttünk Hunyadi János, Mátyás király sőt Petőfi Sándor és Bem tábornok is. Úgy éreztük, a történelmi téren keresztül egy kicsit a történelmi időbe is sikerült belesnünk.
Vajdahunyad után a busz már csak Kolozsváron állt meg, ahol könnyes búcsút vettünk egymástól (másnap reggel fél nyolcig), és eldöntöttük, hogy ebben a tanévben is gyűjteni fogjuk a tallérokat, mert egy ilyen kirándulásért megéri.

Nagyjából ilyen volt a hétvégi kirándulásunk. A következőkben az interjúkat olvashatjátok, ahol a résztvevő diákok és tanárok élményeibe egyaránt bepillantást nyerhettek. Elsőként Jakab Antal történelemtanárral beszélgettem el.

Világnégyzet: Ha jól tudom, a tanár úrék döntötték el, mi legyen a kirándulás úticélja. Mi alapján esett a választásuk Dél-Erdélyre?
Jakab Antal: Dél-Erdély egy olyan hely, ahova nem jutunk el a mindennapokban, a családok sokszor csak átutaznak ezen a területen. Ugyanakkor a magyar történelem szempontjából rendkívül fontos, nekünk pedig az a célunk, hogy diákjaink olyan helyekre jussanak el, ahol jelentős magyar emlékhelyek vannak.
VN: Önök az elmúlt évek során, főleg a Pro Cultura kirándulásokon nagy rutinra tettek szert az olyan gyerekek kirándultatásában, akik között nagy  a korkülönbség. Volt valami, ami ezen a kiránduláson másként alakult, ami különleges volt az előzőekhez képest?
JA: Nem, de nagyon szép tapasztalat volt, mivel tényleg semmi probléma nem volt.
VN: És az utolsó kérdés: melyik volt ön számára a kirándulás legszebb, legizgalmasabb, legemlékezetesebb pontja?
JA: Számomra ezek közül a helyszínek közül mindig a Brukenthal a legkedvesebb, mivel itt egy Közép-Kelet-Európában páratlan festménygyűjteményt láthatunk.

Ezután három diákot is kikérdeztem az élményeikről, Ács Ágota (12A), Boné Ilán (10B) és Hatházi Kriszta (6A) válaszai következnek.

VN: Melyik volt a kedvenc helyszíned a kirándulásról?
Ágota: Nagyszeben nagyon tetszett, eddig csak egyszer voltam ott, már akkor is megfogott a hangulata, de most más szemmel tudtam ránézni, valahogy jobban meg tudtam figyelni. Azért is ez volt a kedvenc városom, mert nagyon jól megmaradtak a főtér körül a régi épületek, és nagyon szép volt a templom, amiben jártunk. Tetszett a régi freskó, és újdonság volt, mert még sosem jártam evangélikus templomban. Tetszett a Brukenthal Múzeum is, bár már másodjára jártam itt, találtam új festményeket, és volt lehetőségem megfigyelni olyan festményeket, amiket múltkor nem vettem észre.
Ilán: A kedvencem Szeben volt, mert voltunk egy nagyon érdekes múzeumban, aminek minden részét bejártuk, és nagyon menő volt. Maga a város is nagyon érdekes, volt egy kis szabadidőnk megnézni, teljesen más mint Kolozsvár.
Kriszta: A kedvenc helyem Gyulafehérvár volt, mert rég voltam ott, és nagyon szép a város. Ráadásul az időt is jól fogtuk ki, és a hangulat is jó volt.

VN: Történt valami a kiránduláson, ami nem tetszett? Valami, amit megváltoztatnál a következő ilyen kirándulásokon?
Ágota: Szerintem kicsit túl korán volt a reggeli, indulhattunk volna később is, mert úgy is maradt volna időnk mindenre. Gyulafehérváron nem tetszett, hogy olyan kevés szabadidőnk volt, adhattak volna többet, így alig maradt időnk kaját keresni, és ez kicsit idegesítő volt.
Ilán: Hát például a folyamatos utazgatást. Persze voltak laza részek is, de azért eléggé be volt táblázva, hogy ekkor ide kell érni, akkor oda kell érni, én pedig a kicsit lazább kirándulásokat szeretem. De végülis egy tanulmányi kirándulás volt, szóval...
Kriszta: Szerintem minden úgy volt jó, ahogy volt. :)

VN: Mi volt számodra a kirándulás legemlékezetesebb pillanata?
Ágota: Nagyon-nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, akikkel eddig nem beszéltem annak ellenére, hogy iskolatársak vagyunk, most viszont nagyon jókat tudtunk beszélgetni. Vagány volt a fürdés is, amit már nagyon vártam, úgyhogy örültem, hogy volt rá lehetőség.
Ilán: Gyulafehérváron kaptunk egy kis szabadidőt, hogy megnézzük a vásárt, itt találtam egy nagy, kb 25 x 15 centis Jézus arcképet, összesen 10 lejért. Ez egy kihagyhatatlan ajánlat volt, azonnal megvettem.
Kriszta: Minden pillanat nagyon emlékezetes volt, úgyhogy nem tudnék egyetlen egyet kiválasztani.

VN: Miért ajánlanád a társaidnak, hogy ebben a tanévben ők is gyűjtsék a tallérokat?
Ágota: Én már ötödik óta járok ilyen jutalomkirándulásokra, és annyi újat tanultam rajtuk, annyi jó élményt szereztem, hogy egyszerűen lehetetlen lesz elfelejteni.
Ilán: A tallérok gyűjtése eleve abból áll, hogy rengeteg hasznos és érdekes feladatban, versenyben veszünk részt, már azokért megéri. A kirándulás pedig egyszerűen zseniális volt.
Kriszta: A kirándulás egy nagyon nagy élmény, rengeteg izgalmas dolgot tanultam rajta, azért mindenképp megéri gyűjteni a tallérokat.