Koronázatlan koronás versek

A Bárki lehet költő magyarórai feladatot Lackfi János Kijárási klasszikus átirata ihlette. Lackfi versének lényege, hogy minden szakaszban egy közismer magyar verset aktualizál, a koronavírus-járvány témájára hangol.

A következő összeállítás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tizedikeseinek (X.B) koronás átirataiból készült.

Varga-Mihai Adrienne: Október

Fogynak az emberek, gyűlnek a tesztek,

Teli idegességgel várom a szebb napot, mintha beborult volna a világ,

Oly szürkék lettek a mindennapok.

És mintha benned macska kaparászna

Eláraszt a vírus, betemet mindent, egy herceg ez a vírus, túl nagy az uralma,

Csapdájába ejtve millió embert.

Márton Dóra-Eszter Karantén-szarvas

Hallgat a város,

csöndje hatalmas,

ajtót kapargat

benne a szarvas.

Ajtót kapargat,

ablakot feszeget.

Szimatol, szaglász,

mindene reszket.

Ural a pánik

minden kis percet.

Hallgat a város,

csöndje hatalmas,

lappang a vírus,

nagyon alantas.

Fenyít a vírus,

fertőz és terjed.

Ural a pánik

minden kis percet.

Beteg a szarvas,

nyüszít és prüszköl,

korházba kerül

a pozitív teszttől.

Gyógyul a szarvas,

felépül teste,

már negatív

a Covid-tesztje.

Széled a vírus,

fogy az ereje,

marad az undor

a Mona-kékszeszre.

Unja a szarvas,

marad a helyzet,

maszkban mászkálhat,

mindenkin jelmez.

Ha nem fut a szarvas,

húsz kilót felszed.

Ural a karantén

minden kis percet.

Szallós Kis Flóra: Milyen lehet az élet ott, kívül?

Már gyakran jönnek az értesítések,

s hírt hoznak laptopomra mindenfelől.

És tartalmukban sok-sok pletyka forog,

negatívak, mind COVID-osok.

Védőkesztyűsök, maszkosak,

mint minden kimerészkedő,

és síp fütyül, a rendőr csalódottan áll,

nem kéne járkálni már.

Szirupot hiába iszunk, torkunk továbbra hörög,

a láz sem a megfázás érdeme,

megváltozott mindnyájunk élete,

szétváltak a baráti körök.

Itt vannak a vírustagadó vloggerek,

a felforrósodott gépen ezernyi nép.

Beteg elnökök, a zsúfolt utca régi kép.

Photoshoppolt selfie-k a messzi tengeresek,

szemem káprázva megremeg,

s ijedve, égve látja,

hogy tolja fel haragos, piros arcát

a be nem küldött assignment

a fekete éjszakába.

Debreczeni Gabriella Júlia: Insta sztori

Legnagyobb kincs a szabadság!

Maszkkal szerzik azt a nemzetek;

én is benned, szép szabadság!

véghetetlen kincset tisztelek.

Az estéli talákákat

fel nem váltanám;

a személyes találkozásokat

neki áldoznám.

Add, szerelmes fiúcska! nekem

a te insta neved

S így majd én téged

Minden nap beszivezlek.

Tóth Szilvia: Korona?

Én nem tudom, mi ez, de rossz nagyon,

otthon lenni ezeken a napokon,

Mint gép előtt ülni, mely ragyog,

És rajta túl szorgalmas tanárok.

Én nem tudom, mi ez, de szar ez,

Egy ember hogyha megkeres,

Maradjon inkább otthon,

Majd megtalál a Facebookon.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy a szagokat nem érzem.

Ez a maszk annyira nyaggat,

Mint március óta a romániaiakat!

Én nem tudom, mi ez, de szar nagyon,

Inkább felhúzom a maszkom.

Ha láz, ha nátha, legyen,

Ha korona, bocsásd ezt meg nekem!

Szőke Antónia: Akarsz-e újra face2face

Az utcára este mondd, ki akarsz-e menni?

Akarsz-e végre újra szabadnak lenni?

Akarod-e bárhol mosolyod viselni,

Nem állandóan maszk mögé rejteni,

Minden péntek este buliba menni,

Vodkából mérték nélkül tölteni,

Üveget dobálni, mindennek örülni,

Hajnalban bírság nélkül hazaérkezni?


Akarsz-e újra face2face mesélni,

nem pedig zoomon a képernyőnek beszélni?

A határt személyivel egyszerűen átlépni,

és pénztárcádra nem tesztek árát félni?

Akarsz-e élni, élni e Földön,

Nem rémálomban élni, mely valóra vált?

Otthon rohadni...ez egy börtön!

A vírus minden ajtót bezárt.

Gábos-Szövérdi Dávid: Szabadságot s nyarat

Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,

égnek ezüst tükre, szép csöndes Karantén!

Arcodat a maszk milyen gyönyörűen rejti,

S mi csak ülünk a kanapén.


Leülök egy sörre s elalszom gyorsan,

az éjjeli csendben az alvó fa alatt.

Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:

Szabadságot álmodom s melléje nyarat.

Buzogány Apor: Anyád tyúkja, korona

Ej, mi a kő! Tyúkanyó, kend

Karanténban ül? Ott bent?

Lám, csak jó az Isten, jót ád,

Ezerrel koronát és zsoltárt!

Kínából ered, s megy föl-alá,

Még Izlandra is fölszáll,

Megfertőz, s beteget kovácsol,

Nem enged ki a szobából.

Bartha Gergely: Kovács Béla úr

Mint megfázott királyfi

Túl Kolozsvár határán,

Él magában karanténban

Kovács Béla mogorván.

Be jó lenne elmenni,

Ha bulit szervez a szomszédom...

Közbevágott Iohannis úr:

"Maradj otthon, barátom!"

Kun-Márk Roland: Tiszta szívvel

Nincsen maszkom, se papírom,

se engedélyem, se fertőtlenítőm,

se gumikesztyűm, se munkám,

se türelmem, se kedvem,

hogy otthon legyek szüntelen.

Székely Tamás: Csendes már

Csendes már a suli udvara,

Csendesek az osztályok,

Már a falevél sem hullana,

Milyen ez, hát mondjátok?

Soós Lóránd: Magyar tanácsosok

Edward király, angol király

mások maszkját lopja, sirály,

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A Magyar néptanács.

Van-e ott elnök, a tanácsos jó?

Levegő tiszta, jó?

Használt-e a fertőtlenítés:

Az alkoholos törölgetés?

Erdődi Mátyás: Vírus?

Én nem tudom, mi ez, de nem érzem,

Hogy online lett megint az életem,

Rendőr távoli hangja hajhász,

Mint koronavírus az utcát.

Én nem tudom, mi ez, de nem jó.

Bezárt boltok, ne zárjon, nem hagyom.

Ha tiltott, tilos, ne legyen,

Ha vírusos, kerüljön engem.