Az Apáczai líceum iskolaújsága

Első osztály óta minden reggel a főúton keresztül mentem iskolába. Akár kocsival, akár busszal naponta kétszer is elhaladtam a Szent Péteri templom mellett.

Sokszor furcsálltam a templom helyzetét, hogy miért van épp az utca közepén, nem lenne-e gyorsabb a forgalom nélküle? (Talán nem késnék el iskolából, ha nem lenne ott.)

Viszont sohasem gondoltam arra, mit rejtegethet a kertje. Ott mosolygott végig a Mária-oszlop. Persze, láttam számtalanszor, de úgy érzem, a busz túl gyorsan megy ahhoz, hogy onnan láthasd rendesen a kert közepén lévő szobrot. Csak egy elmosódott oszlopként maradt meg az emlékezetemben, addig, ameddig fel nem jelentkeztem az Örökségünk Őreire.‌‌ Pár héttel ezelőtt a csoportunknak lehetősége nyílt találkozni valakivel, aki élete nagy részét Kolozsvár történelmének kutatásával töltötte. Hallhattam az "elmosódott kődarab" múltját és útját, ennek következtében ma már nem tudok úgy elmenni mellette, hogy ne csodálkozzak egyet rajta. Ott volt 10 évig a szemem előtt és nem tudtam róla semmit. Még csak át sem futott az agyamon a kérdés, hogy "Ez mi, miért és mióta van itt?"‌‌‌  Ez az Örökségünk Őrei verseny véleményem szerint azért értékes dolog, mert arra késztet, hogy a múlt elfeledett titkait felássuk a mélyből. Lehetőség arra, hogy megosszuk mással a tudást. Mennyi általunk felfedezetlen dolog rejtőzködhet ebben a városban? Bele sem merek gondolni, hisz körülvesznek mindenhol a történelem darabkái. Türelmesen várják a tudatlan Örökséges csoportokat (és egyéb érdeklődőket).

Ajánlom, hogy nézzetek egy kicsit körül, hátha felfedeztek ti is valami olyat, amit sokszor láttatok, de nem valójában, mint ahogy én is a Mária -oszlopot.

An error occurred
Sikeres belépés.
Sikeres feliratkozás.
Lejárt link
Következik az email fiók leellenőrzése.