Az Apáczai líceum iskolaújsága

Minden erdélyi magyar diák hallott már az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Versenyről és nyári táboráról, de nem mindenki tudja, hogy valójában mi is történik ott.

Idén nyáron már másodjára vettem részt a zsoboki táborban, és ugyanazt a következtetést vontam le: felejthetetlen. Érdekes. Élménydús. Minden évben megéri elmenni. És ugyanezt mondtam annak is, aki megkérdezte, hogy milyen másodjára részt venni benne. Elmesélem, idén milyen volt.

Pénteken kezdődött a tábor, mintha csak egy hosszú hétvégére készültünk volna elutazni. Csakhogy ez sokkal érdekesebb volt. Délutánra megérkeztünk Zsobokra, letettük a csomagjainkat és már kezdődött is a móka! Hihetetlen, de senkit nem kellett nógatni, hogy beszélgessen másokkal. Mindenki beszélgetett, viccelődött és közösen vártuk a táborvezetőt, Kerekes Barnabás tanár urat. Mintha már mindenki ismert volna mindenkit. Vacsoráztunk és részt vettünk a hagyományos megnyitón. Már az első este hihetetlenül látszott rajtunk a jókedv. Az emberek süvítettek át egymás szobáiba. Beszélgetések, versfelolvasások, viccelődések, svédasztal (megosztottuk az útról megmaradt ételt), szuper közösség. Ezek voltunk mi. És ez még csak az első nap volt! Szombaton szakmai előadásokkal kezdtünk, valamint egy irodalomtörténész és egy építészmérnök röpített vissza minket a múltba és adott válaszokat érdekes kérdésekre. Este következett a Bordi-est. A legtöbb arankásnak ez a kedvenc estje, és nem hiába: Bordi András különleges tehetségével minden évben megalapozza a tábor hangulatát. Mindenki által ismert dalokat éneklünk és mindenki hangja megszólal. Legtöbben nem ismertük egymást, mégis olyan megszervezetten és szépen csengett a dallam az ajkunkról, mintha száz éves kórus lennénk. Felejthetelen érzés volt!

Tetőztük a jó hangulatot játékkal! Olyan játékokkal, amelyek mindenkiből kihozták a nevetést és a jókedvet. Vasárnap csakúgy, mint szinte minden nap, szakmai előadásokkal folytattuk elménk, látókörünk tágítását. Többek között Albert Júlia színművésznő számolt be nekünk arról, hogyan kell jó előadást tartani, és olyan dolgok hangzottak el, amelyek nem csak az Édes Anyanyevünk-kategóriában versenyzett diákok számára fontosak, hanem másoknak is értékes információk. Délután kézműveskedtünk: nemezeltünk, quillingeztünk és megfestettük az első napon kapott arankás zsákunkat. Mindenkié egyedi lett. Este filmklub volt: egy művészfilmet néztünk meg az elődeink által megélt történelemről. Hétfőn kipróbáltuk a haiku-írást, délután kirándulni mentünk Kalotaszegre. Mire visszaértünk, várt egy újabb kör játék, ezúttal Kerekes tanár úr szervezésében. Egyik este sem untuk magunkat. Kedden egy igazi kihívás várt ránk: akadályverseny. De nem egy szokásos, hanem egy olyan, ami megdolgoztatta az elménket és a testünket is. Szórakoztató volt, az biztos. Le-fel futkározni a faluban, megtalálni a vezetőket, szelfit készíteni az állatokkal és közös ésszel és erővel megoldani a feladatokat. Csapatindulót, csatakiáltást és csapatnevet találtunk ki. Azt hiszem, mindenki találmánya mgnevettetett minket és a tanárokat. Este roptuk a  táncot, meg nem állt a lábunk.

A szerda Kerekes tanár úr előadásával kezdődött, később a nap újabb kreatív csapatmunkával folytatódott. Majd eljött a pillanat, amikor szembenéztünk a kamerákkal: Vig Emese és Ferencz Zsolt látogatott el hozzánk a Kolozsvári Rádiótól. Színészkedtünk, bekerültünk a TV-be és meginterjúvoltuk egymást. És mert Mátyás király-emlékévet ünnepeltünk, néhány róla szóló mondát is átdolgoztunk és felolvastunk. A végén már mindenki csak nevetett. Ezután kezdődhetett egy újabb fergeteges este! Miklós Gyuri gitárestet tartott és gyorsan átvonultunk a táncházba újból ropni a táncot. Olyan jól szórakoztunk, hogy következő nap jónéhányan éreztük az izomlázat a lábunkban. Elérkezett a csütörtök és egyúttal az egész napos kirándulás is a Nyugati Szigethegységbe. Érdekes, hogy amikor VIII.-ban erről a gyönyörű helyről tanultunk földrajzórán, én megfogadtam, hogy valamikor ellátogatok oda. Úgy tűnik, ha valaki Aranka-táborban vesz részt, valóra válhat egy álma. Hát ez történt velem… Bár sokat esett az eső és hosszú volt az utazás, a jókedvünket az sem mosta el. Ellátogattunk Verespatakra, Abrudbányára és a Szkerisórai Jégbarlangba. Fantasztikus volt ezeket a helyeket megismerni, de főképp azt, hogy milyen csupán néhány lépcsőfoknyi hőmérsékletkülönbséget megtapasztalni ebben a barlangban. Este játszottunk, nosztalgiáztunk, és felevenítettük vicces és kellemes emlékeinket. Ekkor jöttünk rá, mennyire fogunk hiányozni egymásnak és mennyire nagyszerű és igaz barátságok születtek ezen a helyen.

A következő nap legfőképpen a Ki mit tud?-ról szólt és az eredményhirdetésekről. De itt nem egy ember győzött. Mindenki! Olyan élményeket és pillanatokat szereztünk egymással, amelyekre szerintem hosszú évek múltán is emlékezni fogunk.  

Azért különleges ez a tábor, mert már az első naptól kezdve otthon éreztük magunkat és olyan volt nekünk mindenki, mintha már rég ismernénk egymást. Nem tudni, hogy a gyenge internet teszi vagy az, hogy egy faluban voltunk „elzárva” és fel kellett másznunk mindig a dombra a jelért, vagy csupán mi adtuk meg a varázsát, de egy biztos: fantasztikus tábor, a közösség olyan, mint egy család, amelynek tagjai egymást mind elfogadják, és amelyben mindenki jól érzi magát. Akárhányszor elmennék!