Bravúros szegedi tudokoskodás
Avagy hogyan söpört végig az apáczais regiment a Tudományos Diákkörök Kárpát-medencei konferenciáján
A #jóiskola tudósnövendékei reggel hatkor, agresszív ágyból ki-, mikrobuszba beráncigálást követően mogorván robogtak nyugat felé, hogy Szegeden, a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján bemutathassák a Kárpát-medence hasonló érdeklődésű gyerkőceinek, hogy miért hiányoztak annyi óráról, miért fogyasztottak annyi kávét, amennyi megölne egy bivalyt, hogy miért voltak álmatlan éjszakáik és eufóriával teli pillanataik az utóbbi néhány hónapban. A hosszabbacska utazás könnyen elszállt a dolgozataik fejben elemzésével, s mire felocsudtak, már Szeged utcáin görgették végig csomagjaikat. A művészettörténet-specialista Nemes Noella - Demeter Anna duó, illetve a biológiában bravúrozó Szakács Apor - Mikó Henrietta kettős már aznap bemutathatta munkáját, eközben pedig a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tanulói vezettek minket körbe a városban. Az iskola neve megtévesztő lehet, az iskola nem csak egy kísérlet, hanem a kísérletekre fekteti a legnagyobb hangsúlyt. Elképesztően felszerelt, és diákjai magyarország legjobbjai között vannak számon tartva. Megmutatták az impozáns szegedi épületeket, a Dóm tértől (amelynek árkádjai alatt iskolánk névadója kissé morbid módon, de fel van tünteve) a Hősök Kapuján át az ottani Széchenyi térig, ami a mi Mihai Viteazunak nevezett placcunknál talán egy fokkal elegánsabb. Azután kívülről megnézhettük azt az épületet is, amelyben Horgher Antal úr eldöntötte, hogy József Atilla költőnk többé nem nyelvtant tanul. Nem volt csekély a kély, de már örvendtünk amikor mindannyian nyugovóra térhettünk a nap végén, egyesek a dolgozatbemutatástól, mások a városnézéstől punnyadtan. Másnap ugyanilyen tandemben folytak az események, Balázs Hanna és Müller Tibor irodalom illetve helytörténet terén alkotott bámulatos felfedezéseiket tárták a közönség elé.Hamarosan a torkokban gubbasztó gombócok és gyomorgörcsök eltűntek a versenyzőkből, hiszen délben már mindenkinek a bemutatójára sor került. Az idegesség az eredményhirdetésen jött vissza, ahol a szegedi szervezők a feszültség fokozása után végül elmondták a rangsort, persze kifejtve, hogy mindenki győztes aki megjelenik, ahogy ezt illik az efféle, könnyen sértődéshez vezető pillanatokban. Az Apáczai-szokásához híven-tarolt, a Nemes - Demeter páros II. díjas, Balázs Hanna különdíjas (ami ebben az esetben a III. helyezett) és Müller Tibor I. díjas (ami itt másodikat jelent, mivel a nagydíj egy kicsivel jobb, az számít az elsőnek) lett. Tudományos rocksztárokként suhantunk vissza szülőhazánkba, elújságolni világjáró bravúrunkat! De miről is szóltak ezek a dolgozatok? Kérdezzük meg az alkotókat!
Elsőnek Balázs Hanna Imolát faggatuk a dolgozatáról, amely elkalauzolta a hallgatókat a modern mesék, vagyis a Fanfiction-ök világába.
Világnégyzet: -Mesélj egy kicsit a dolgozatodról! Mi ihlette a témaválasztást?
Balázs Hanna: -Én már tavaly is voltam TUDEK-en, akkor egy regényelemzéssel, és megfigyelve a többi versenyző dolgozatát rájöttem, hogy jobb lenne egy nagyobb, átfogóbb jelenségről beszélni. Elég kézenfekvő volt a fanfictiont választani, mivel egyrészt szeretem olvasni, másrészt egy olyan terület, ami nem nagyon van kutatva magyarul, emiatt úgy gondoltam, hogy van benne kihívás.
VN: -Hogyan fogadták a zsűrik ezt a "merész" témát?
BH: - Én meglepődtem rajta, hogy mennyire jól fogadták. Elég idős zsűrink volt, én arra a számítottam, hogy teljesen kínai lesz számukra ez az egész fanfiction-világ. Persze voltak pontok, amikor látszott, hogy eléggé megdöbbenti őket a tény, hogy valaki meleg Pál utcai fiúkról olvas, de nagyon jókat kérdeztek, ezekből az jött le, hogy abszolút értékelték, és leesett nekik is a lényeg.
VN: Hogy tetszettek mások dolgozatai?
BH: Nagyon vagány szekciónk volt, és csupa érdekes dolgozat volt benne. Nekem nagyon tetszett például az I. helyezett dolgozata, aki Szabó T. Anna verseiben vizsgálta a metaforákat. Őszintén nem gondoltam volna, hogy a metaforákról lehet ilyen izgalmasan beszélni.
VN: Másvalami, amit kiemelnél az utazásból?
BH: Hmm...nagyon cuki, hogy Pócsai tanár úr vett nekünk pogácsát.
Következő áldozatunk Szakács Apor volt, aki Mikó Henriettával alkotott egy szerzőpárost, a konferencián pedig online vettek részt. Az online részvétel viszontagságairól kérdeztük őt, meg persze a kutatásukról teljes egészében.
VN: Mi volt a témátok, és mi ihlette ezt?
SzA: A témánk a koffein hatása a reakcióidőre volt, pontosabban a koffein elkerülése és a reakcióidő javítása koffein nélkül. Igazából nem nagyon ihlette semmi, csak úgy jött az ötlet.
VN: Milyen élmény volt online részt venni? Ütköztetek valamilyen nehézségbe?
SzA: Online részt venni talán még könnyebb volt, mint élőben, mivel nem kellett bemagolni négy oldalas szövegeket, kevesebb aggódással is járt.
VN: Jelentkeztek technikai gondok, vagy minden ment simán?
SzA: Huh, hát azért voltak technikai gondok, amiket ha kicsit előregondolkozunk mi is, és a szervezők is, meg lehetett volna oldani. A döntőn mi osztálykiránduláson voltunk, és nagyon sokat kellett várjunk, hogy beengedjenek a zoom meetingbe. Voltak gondok a képernyőmegosztással is, és ezt a problémát úgy oldották meg, hogy minket tettek a meeting co-hostjává.
Az utolsó alanyunk pedig kísérő tanárunk volt, Pócsai Sándor.
VN: Milyen volt végighallgatni három szekciónyi előadást?
PS: Számomra nagy élmény volt, és nagyon nagy megtiszteltetés, hogy én vihettelek erre a versenyre.
VN: Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat?
PS: Mindenképp az eredményhirdetés volt a legszebb.