Az Apáczai líceum iskolaújsága

Kolozsvár számomra a legszebb város a világon, és ezt nem a szép épületei miatt mondom, nem is a sok színes kirakat miatt. Kolozsvár szépsége ott rejlik a házfalak repedéseiben, a Főtér minden egyes macskaköve alatt, meg az utcasarkon épp beforduló idős néni arcát szabdaló ráncokban.

Első hallásra ezek a dolgok semmiségnek tűnnek, mondjuk, a New York szálló  mellett, de ha jobban belegondol az ember, rájön, hogy ha nem lenne az a falbéli repedés, az a macskakő meg az a néni, akkor talán már nem is Kolozsvár lenne, hanem valami teljesen más.

Ezt az érzést tökéletesen tükrözi Lázár Ervin A város megmentése című prózai szövege is. A szöveg azt üzeni, hogy a városnak lakói adnak lelket, és ez benne a legszebb. A város lakói építették azokat az épületeket, amelyeket ma annyira csodálunk, a város lakói tervezték azokat a szép kirakatokat, amelyeket nap mint nap megbámulunk, a város lakói... mi alkottuk meg Kolozsvárt. Minden egyes generáció. És amíg emberek laknak itt, addig fogják formálni a várost, s annak lelkét.

Az embernek elakadna a szava, ha tudná, mennyi hétköznapi dolog mögött rejlik érdekes, szokatlan történet. Tessék, egy példa: egy ideje feltűnt, hogy van egy hatalmas, otromba fadarab a lakásunk teraszán. Cserepes növényeket tartunk rajta tavasztól őszig. Egyszer megkérdeztem édesapámat, mi az, s miért van ott. Édesapám nevetett egyet és elmesélte, hogy az a hatalmas, otromba fadarab nem más, mint az úgynevezett Apáczai-ház egyik utolsó fennmaradt darabja, pontosabban egy lépcsőfok, amit még az ő apja mentett meg, amikor a Farkas utcai épületet lebontották és felépítették helyére az Akadémiai Könyvtárat, azt a ronda kaptárszerű szocreál épületet. Azon az otromba fadarabon maga Apáczai Csere János lépdelt le és fel, mikor hazatért, vagy éppen sietett valahova.

An error occurred
Sikeres belépés.
Sikeres feliratkozás.
Lejárt link
Következik az email fiók leellenőrzése.