Kisasszonyok (2019)

Rendezte: Greta Gerwig, Louisa May Alcott regénye alapján

Greta Gerwig rendező többek között olyan alkotásokat tudhat maga mögött, melyek csak egy szűkebb filmfogyasztó körnek szólnak, mint például a 2017-es Lady Bird, melyet saját tinédzser évei inspiráltak. Így hát igen meglepő volt a filmiparban az a hír, hogy egy olyan regényt akar megfilmesíteni, amely már több mint egy évszázada örvend hatalmas sikernek. A könyvnek több feldolgozása is készült, viszont ez a film több szempontból is kitűnik közülük.

A rendező olyan fiatal színészeket választott ki a főszerepekre, akik mindig tudnak számára újat mutatni. Közöttük van Timothée Chalamet, Florence Pugh, Emma Watson, Saoirse Ronan és Elisa Scanlan.

A könyv egy család életéről szól a 19. századi Amerikában. A film során a négy March nővér – Meg, Jo, Amy és Beth - felnőtté válását követhetjük nyomon. Miközben családi problémákkal, nehéz pénzügyi körülményekkel és nézeteltérésekkel küzdenek meg nap mint nap, lassan, de biztosan elkezd kibontakozni a személyiségük.

Jo, akinek az akkori világról a szokásostól eltérő meglátásai vannak, imád történeteket írni, majd ezeket felolvasni testvéreinek. Úgy képzeli el az életét, hogy önálló nővé fog válni, és ez meg is látszik fiús, lobbanékony természetén. Ez a világnézet tetszhetett meg Laurienak, egy tehetős családból származó fiatalembernek. A fiú magányos, a szomszéd lányok jelentik számára az igaz barátságot.

Jo-val ellentétben Amy érzékeny, titkolt szerelmi érzéseinél már csak festői ambíciói szenvedélyesebbek. Jo és ő, a két tüzesebb természetű lány többször is kisebb-nagyobb összetűzésbe kerül egymással, ennek legfőképpen a féltékenység az oka.

Meg legidősebb nővérként felelősségteljes és határozott lány, aki imádja a ruhákat, bálokat és a fényűző életet. Így nem csoda, hogy nagy vágya a színészkedés. Ugyanakkor az egyszerű polgári élet is vonzza őt, neki az akkoriban ideálisnak tartott életmód is tökéletesen megfelel.

Beth, a középső lány a négy testvér közül, tehetséges zenész. A házban lévő régi zongorán gyakorol, de félénk természete miatt nem meri megmutatni tudását a családján kívül másoknak.

A lányok minden napjukat együtt töltik, szeretnek együtt játszani, de később, amikor már gyermeki énjük kezd elhalványulni, jönnek az igazi konfliktusok. A film vége felé kezdenek a dolgok igazán felgyorsulni. A szereplők szembesülnek saját érzéseikkel, és kirajzolódnak kapcsolataik.

Úgy gondoljuk, egy film attól jó, ha olyan fordulatokkal szembesülhetünk nézőként, amelyekre nem számítunk, és ha olyan felszabadító élményt nyújt, amelyet nem lehet pótolni, rengeteg kérdésre kapunk benne választ, és napokig a gondolatainkban él. És ez egy ilyen film! Például személyes kedvencünk az, hogy a gyermekkor és felnőtt világ közti váltakozást egy apró vizuális részlet választja el. Gyerekkorukat egy melegebb szín jellemzi, míg felnőttkorukat egy szürkébb és hidegebb színvilág, ezzel mutatva azt, hogy mostmár komolyabb célok és események következnek be életükben.

Vajon Jo-nak  sikerül megvallania, mit is érez valójában, vagy talán csak beképzeli magának? Mi az a sokkoló hír, amellyel szembesül? És milyen csapások érhetik még a családot?

Ha tudni szeretnéd, a lányok milyen emberré válnak a film végére, és hogy az mennyire hasonlít elképzeléséseikhez, nézd meg a filmet, és alkosd meg saját véleményed róla!