Az Apáczai líceum iskolaújsága

Február 13 — a nyilvános próba

Póz. Taps. Sötét. Taps. Fény. Taps. A Lehetsz királynak vége lett. Fáradt lihegésünk mintha visszhangzott volna  a szörnyű akusztikával rendelkező teremben. A közönség egyszerűen őrjöngött értünk — a nyilvános próba egy siker lett. Az egy és fél órás ruhacsere, stressz és izzadás ellenére nagyon élvezetes volt az előadás, legyen az a kulisszákból, színpadról vagy nézőtérről.

Február 14 — az utazás

Másnap reggel nagy sürgölődés történt otthonainkban. Vasalódtak a ruhák, amelyeket minél hamarabb be kellett gyömöszölni a bőröndjeinkbe. Ezután indultunk is az iskolába, mintha ez egy közönséges iskolanap lenne.

Csakhogy a negyedik óra után — ami nekem történetesen pont matekóra előtt volt — elhagytuk szeretett iskolánkat, felszálltunk a buszunkra és elindultunk Miskolcra.  

Az út laza, csak eléggé hosszú volt. Romániai idő szerint 12:00 órakor indultunk, és csak magyar idő szerint hatra értünk Mályira, egy Miskolc melletti kis faluba, ahol a Mécses Központ ellátást biztosított nekünk.

A nap fennmaradó részében vacsoráztunk, kóruspróbát tartottunk, csocsóztunk, billiárdoztunk, és aztán lassan-lassan lefeküdtünk.

Február 15 — az előadás(ok)

Hat óra. A befagyott tó még alig verte vissza a nap sugarait. Ahogy nehézkesen összegyűltünk a szállás ebédlőjébe, egyből tudtuk, hogy húzós nap áll előttünk.

Amikor elértünk Miskolcra egy rövid buszozás után, egyből elmentünk a Művészetek Házába lenyomni egy technikai próbát, hogy a műszak el tudja rendezni a világítást. Ez a próba — be kell vallanom — a legfárasztóbb része volt ennek a folyamatnak.

14 óra. Megjött a két előadás ideje. Felvettük jelmezeinket, és felkészültünk. Lelkesen figyeltük, ahogy a szólisták beleadták mindenüket a színpadi varázslatba, az első és a második előadásban is. A közönséggel együtt tapsoltunk és ujjongtunk. A produkciók után végre véget vethettünk ennek a nehéz, de élvezetes napnak.

Február 16 — várnézés, fürdés, és miegymás

Másnap majdnem pont ugyanannyira korán ébredtünk — a szállásunk egy bentlakás volt. Kávékkal a kezünkben elkezdtünk lassan-lassan ébredezni.

Miután ez megvolt, elindultunk meglátogatni a diósgyőri várat. Ez érdekes élmény volt. Sokat tudtunk meg a történelméről, az akkori szokásokról. Az idegenvezető kedves és türelmes volt — válaszolt minden kérdésünkre.

A látogatás után visszatértünk a Lévay falai közé, hogy ebédeljünk. Egy rövid, finom ebéd után elindultunk Miskolctapolcára, hogy meglátogassuk a barlangfürdőt. Mindenhol lubickoltunk, ahol csak lehetett — és ahol a 1500 Ft-os belépőnk megengedte. Végül is szórakoztató volt.

Mikor visszatértünk a szállásra, a Lévays diákok vártak minket egy közös játékesttel. Teáztunk, társasoztunk, és játszottunk. Jó volt más egykorúakkal találkozni.

Másnap pedig ebéd után indultunk hazafelé. Az út pont úgy hosszú volt, és laza.