Újra versenytér az Apáczai!
Április 1 és 3 között zajlott iskolánkban az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő verseny, veterán apáczaisoknak már csak "a jó öreg Aranka". A versenyt hagyományosan iskolánk szervezi, így nem csak nekünk, versenyző diákoknak jutott ki jócskán a munkából és az élményekből, de a szervező tanároknak és a DT önkénteseinek is (akiknek itt is köszönjük a munkáját, ti vágjátok a leggyönyörűbb kalácsokat <3). A három versenyformában (Édes Anyanyelvünk: nyelvhelyességi feladatlap + szónoklat, Szép Magyar Beszéd: hangsúlyjelölő feladatlap + választott szöveg értő felolvasása + helyszínen kapott szöveg felolvasása és Versben Bujdosó: kreatív feladatlap + választott vers elszavalása + helyszínen kapott vers felolvasása) való részvétel mellett sikerült időt szakítani arra is, hogy elbeszélgessünk a többi versenyzővel. Kettejükkel interjút is készítettünk, ezt lentebb olvashatjátok. A verseny izgalmainak lejárta után Nagy Anna tanárnővel, az esemény szervezőjével is elbeszélgettünk a szervezés nehézségeiről és legszebb pillanatairól.
Interjú két versenyzővel
Világnégyzet: Melyik versenyformában indultál?
Filip Dorka: Az Édes Anyanyelvünk versenyformában voltam.
Pál Zsófia: Én a Versben Bujdosó kategóriában.
VN: És hogy érzed, hogy ment?
FD: Remélem, hogy jól ment. Úgy éreztem, a beszédem olyan középszerű volt, és az írásom is. Elég nehéz volt, de legalább sikerült befejezni, úgyhogy annak már örülök.
PZs: Az írásbelink annyira nem volt nehéz, inkább az idő volt kevés rá. A szóbelik viszonylag jól mentek, elég rövid verset kaptunk a második szóbelihez (ami ugye a kötelező vers volt), és tetszett is, ami jó jel.
VN: Történt veled valami izgalmas itt az Arankán? Valami, amire évek múlva is emlékezni fogsz? Örülsz, hogy eljöttél?
FD: Elvesztettem a pénztárcámat. Éppen egy hívást várok a Tamper tulajdonosától, remélem, tényleg ott maradt náluk. Ez eléggé emlékezetes marad, azt hiszem. Ezen kívül jó élmény volt.
PZs: Nagyon örülök, hogy eljöttem, rég nem jártam már Kolozsváron, főleg versenyen. Remélem, hogy ma este végre meglesz az a bizonyos Kolozsvár-feeling, már várom a jó élményeket.
VN: Lett kedvenc helyed itt Kolozsváron?
FD: Voltunk ma egy helyen, a Tamperben, ami nagyon tetszett nekem. Nyugis volt, és a néni nagyon kedves volt velünk. Remélem, a tárcámat is megtalálja.
VN: És végezetül, hogy tetszik az Apáczai? Járnál ide?
FD: Őszintén szólva az épület egy kicsit csalódás volt nekem. Kívülről nagyon szép, de belül pár helyen azért ráférne egy kis újítás. De amúgy tetszik, az itteni emberek pedig nagyon jófejek.
PZs: Nekem is nagyon tetszik, főleg a külseje, a belsejére pedig szerintem is ráférne az újítás. De nagyon jól éreztem magam itt.
Interjú Nagy Anna tanárnővel
VN: Mi volt idén a legnagyobb kihívás az Aranka szervezésében?
Nagy Anna: Az, hogy sose csináltam még ilyet. A vírus előtt hosszú éveken keresztül a verseny megszervezése Oláh Csilla tanárnő feladata volt, aki nagyon jól végezte a munkáját. Most a mély vízbe ugrottam, és elmondhatom, hogy nem volt egyszerű munka a megszokott színvonalnak eleget tenni, de a többi magyarszakos kollégával egy csapatként dolgozva egy percig sem maradtam egyedül a felmerülő problémákkal szemben.
VN: Ezek szerint a Tanárnő inkább a versenyző diákokat szereti felkészíteni, mint a rendezvényt megszervezni?
Élveztem a szervezést is, de az sokkal megterhelőbb feladat volt abból a szempontból, hogy azt a tanítással párhuzamosan kellett végezni. A felkészítés sokkal inkább beilleszthető a tanítási órákba, cserébe viszont a szervezés szabadidőben is beosztható, amikor nem kell másokhoz alkalmazkodni.
VN: Mi az, amiért ajánlaná a diákoknak az Arankára való jelentkezést?
Mert tele van életszerű kihívásokkal. Szerintem különösen a szóbeli fordulóknál érezhető ez: a Versben Bujdosó kategória művészeti foglalkozásoknak életszerű előgyakorlata, az Édes Anyanyelvünk szóbeli fordulója a tetszőleges közönség előtt való szabad, élő beszédre való képességet fejleszti, a Szép Beszéd kategóriában való versenyzés pedig bármilyen médiában induló diáknak hasznos lehet a továbbiakban.
VN: Végezetül, melyik pillanatát emelné ki az idei Arankának? Volt legszebb/ legviccesebb/legmeghatóbb momentum?
Inkább a tavalyihoz képest volt nagyon-nagyon izgalmas. Az online versenyen, emlékszem, az volt a legfurcsább pillanat, amikor felhangzott a hagyományos indító népdal, és mi ezt egy külön teremben hallgattuk meg Zoom-on keresztül. Megható, hogy most az előző alkalom kontrasztjaként élőben kerülhetett megrendezésre a verseny. Minden botlásával együtt nagyon szép élmény volt.
Köszönjük Nagy Anna tanárnőnek, Dorkának és Zsófinak, hogy válaszoltak a kérdéseinkre!
A képek forrása az Anyanyelvápolók Szövetségének hivatalos oldala.
