Az Apáczai líceum iskolaújsága

Sikeresen megkezdtünk egy újabb tanévet, amely több dolgot is jelent: öregedünk, a nyári vakáció, illetve újabb gólyákat köszönthettünk iskolánkban. Mivel az iskola ugye nem tegnap kezdődött, a kis, kelepelő csipet-csapatunknak volt ideje ismerkedni az új környezettel, illetve többé-kevésbé az emberekkel. Amennyiben viszont még sem jött ez egyeseknek össze, ők sem maradtak ki az ismerkedés örömeiből, ugyanis a DT-sek ismételten valami nagyot alkottak. Ezt elnökségünk (Bede Imola, Csüdöm Henrietta, Tîrnăvean Anamaria) odaadó és kitartó munkája nélkül nem tudtuk volna megvalósítani. Na de mielőtt túlságosan beleélném magam az elnökség dicsérgetésébe, térjünk a cikk lényegére: gólyatábor.

A DT csapatával  (szervez-team) Sztánára mentünk október 4-én, pénteken, egy nappal a gólyák érkezése előtt, hogy előkészíthessük a terepet, illetve korrigáljuk az addigi ötleteink, hogy gyakorlatba helyezésükkor állják meg helyüket. Kisebb-nagyobb problémákba ütközve, de mindenképp kacagások közt telt el a nap, s másnap "frissen" vártuk gólyáink hadát. A csipet-csapat sokat kelepelt, mikor nem is kellett volna, de ezt az izgatottságnak illetve a játékok és egyéb programok türelmetlen várásának számlájára írom. A napot egy ismerkedős játékkal indítottuk, amelybe mi is előszeretetten kapcsolódtunk be. Ezt követően forró szelek kezdtek fújni innen-onnan. Mikor pedig a neveket ordibáló kígyók is elsiklottak, kezdetét vette a páros versengő menet, ahol közös tulajdonságok alapján váltogattak párokat, illetve gyűjtöttek aláírásokat a gólyák, miközben érdekes feladatokat teljesítettek. Látszólag többé-kevésbé élvezték ezeket. Ezt követően kis csapatokra osztottuk ezt az amúgy nagy társaságot. Itt hétpecsétes
titokként őrzött játékokkal igyekeztünk szórakoztatni az éhes társaságot. Miután ezek is lejártak, tenyereket, lábakat és miegymást beizzító játékokra került sor. Miután kifárasztottuk kis kilencedikeseinket illetve magunkat, hírt kaptunk, hogy az asztal terítve. Mondanom sem kell, hogy senki nem kérette magát. Estebéd után mindenkinek kijárt egy kis pihenő, ugyanis az igazi móka csak ezután kezdőtött. Itt viszont még azok is sötétben tapogatóztak, akik átélték, nemhogy azok, akik most csak pillogtatnak a képernyőre azon gondolkodva, hogy mégis mi a csuda történhetett azon az estén. A szállásra mindenki fáradtan tért vissza. Vasárnap reggel már nagyban szedelőzködött mindenki, de egy nagyon fontos dolog még hátra volt: az eskü, amelyet mindenki letett egyszer gólyakorában. Szívre tett kézzel mondtuk még mi is el ismételten, hisz nem árthat frissíteni a "szerződést". Mikor meg ez is lejárt, visszatódultunk mindnyájan a szállásra egy utolsó játékra, csoportképekre, illetve pakolni. Visszabandukoltunk a vonatállomásra, onnan pedig már magától értetődőek a történtek.

Összegzésben kimerítő, némelyest idegölő, de mindenféleképpen nagyon jó hétvégét
éltünk át a gólyák társaságában.

Ez lett volna a 2019-es gólyatábor egy szervez-teames megvilágításában. Reklám/spoilerként elmondanám, hogy ezen témakörben még egy gólya véleményét is olvashatják nemsokára.