Az Apáczai líceum iskolaújsága

A rádió a XX. század egyik legnagyobb technológiai vívmánya. A rádiózást és magát a rádiót nagyon sok nézőpontból lehet megközelíteni, sokféle célt szolgált és a szórakoztatás, az embereknek a kellemes időtöltése csak az egyike volt ezeknek. Mint minden dolgot, ezt is felhasználhatták jóra és rosszra is, s ahogy a továbbiakban ismertetni igyekszem majd, fontos fegyver volt a múlt évszázadban az egymással konfliktusban levő nagyhatalmak kezében, döntő szerepet játszva a történelmi események alakulásában is.

Napjainkra egyesek számára amolyan közhelyé vált, hogy a televízió, majd később az internet térhódítása miatt háttérbe szorult a rádiózás, a rádió népszerűsége illetve ereje a médiapiacon. Az igazság viszont az, hogy ez egyántalán nem így van, ugyanis még mindig sok ember szereti a mindennapjainak híreiről való értesülés kedvéért vagy más ok miatt hallgatni a rádiót. Úgyhogy ez a közhely már nem igazán állja meg a helyét.

Ami a rádiózás ősét, vagy őseit illeti, nehéz eldönteni, hogy hol is kezdődött igazából el ez a történet. A szó maga a latin radiusból származik, ami sugarat jelent. Ez azt jelenti, hogy amikor a rádió jelentéséről beszélünk, akkor lényegében mind arra kell gondolni, ami az elektromágneses hullámok előállítását, kisugárzását, észlelését és vételét képes megvalósítani. A középkor s az újkor kezdetén számos tudós, fizikus, matematikus játszott kiemelkedő szerepet a fény jelenségének, az elektromosságnak, a villamos áramnak és a mágnesességnek a megértésében, hozzájárulva ezáltal ahhoz a technológiai fejlődéshez, amely hosszútávon ( többek között ) a rádió feltalálásához is vezetett.

Ettől függetlenül az 1840-es évekből származó telegráfot tekinthetjük az egyik említésre méltó elődnek, amely Samuel Morse amerikai feltaláló nevéhez kötődik. Ez a villamos áram elektromágneses hatásán alapult. A táviratozás megkönnyítette az információ gyors terjedését, felszámolva ( például Amerikában, de nem csak ) sok régió addigi elszigeteltségét is. Az emberek már elkezdtek gondolkozni azon, hogy miként lehetne a Morse-jeleket sodronyvezetékek nélkül is továbbítani. Morseék próbáltak ezen a téren is elérni valamit, de jelentős áttörés még nem valósult meg. Erre még várni kellett, de nem sokáig!

Az igazi változást Henrik Hertz hozta el, aki kísérletileg bizonyította az elektromágneses hullámok térben való terjedését és James Maxwell pár évtizeddel korábbi állítását, miszerint sebességük egyenlő a fény terjedési sebességével. Ezzel megvetette a rádió elsődleges ősének, a drót nélküli távírónak, a szikratávírónak az alapjait, mely Alekszandr Popovhoz és Guglielmo Marconihoz kötődik, utóbbit Nobel-díjjal jutalmazták munkásságáért. Ezek után már tényleg nem kellett hosszú idő elteljen az első elektroncsöves készülékekig ( melyeknek gyártását katonai célok tették szükségszerűvé az I. világháború éveiben ), az első, 1914-ben Belgiumban sugárzott rádióműsorig, a BBC-ig s a rádió egész világon való sugárzásáig, elterjedéséig.

A rádió XX. századi jelentőségének három aspektusát szeretném megvilágítani. Az egyik a rádió politikai, pontosabban propagandisztikus célokra való felhasználása. A másik az erő, a hatalom, amellyel az általa közvetített információ rendelkezik. A harmadik pedig a rádió-elhárítás, mely úgyszintén fontos eszköz volt a totalitárius rendszerek kezében is, de nem csak. Ez a három tényező határozta meg azt a tömegkommunikációt, mely  sokszor az egyszerű emberek és azok között állt fenn, akik fel akarták őket használni valamire, akik egy adott ideológia, eszme szolgálatába akarták állítani őket.

A rádió sok szempontból csak egy eszköz, amelyet fel lehetett használni pozitív politikai üzenetek vagy gyűlöletkeltő propaganda terjesztésére is. Az elsők között, akik felismerték  a tömegkommunikációban a rádióközvetítések fontosságát, említhetjük mind Frankiln D. Roosevelt amerikai elnököt ( aki rádióbeszédeivel a gazdasági válságtól és a háborútól sújtott népében próbálta tartani a lelket ) vagy már-már feminista feleségét ( talán nem a feminizmus a legjobb kifejezés ebben a szövegkörnyezetben, de márciusi hónapunk szellemiségéhez talán mégis találó ), Eleanor Roosveltet ( aki egy new-yorki rádióműsorban éppenséggel arról beszélt, hogy mit gondol egy női vezetőről ), mind a náci Németország híres propagandaminiszterét, Joseph Goebbelst. Ő a rádióközvetítések minél szélesebb körben való elterjesztésére törekedett, arra, hogy minél több, tágabb társadalmi réteghez eljusson a nácik által megfogalmazott üzenet. A rádióhoz való könnyebb hozzáférhetőség érdekében indította el a Volksempfanger-programot, mely új rádió-vevőkészülékek fejlesztésén és széles körben való elterjesztésén alapult. A Volksempfanger típusú rádió-vevőkészüléket "Goebbels-száj"-nak is nevezték. Ez már csak azért is képezte fontos elemét a náci Németország hatalmi rendszerének, mert ahogy Hitler főépítésze, Albert Speer is elmondta a nürnbergi per során, "az olyan technikai vívmányok, mint a rádió és a hangosbemondó, lehetővé tették, hogy 80 millió embert fosszanak meg a gondolat szabadságától". Igen, a gondolat szabadságától!

Ami a rádió-elhárítást illeti, ezeknek feladata az volt, hogy az adott frekvenciasávban mérjék be és rögzítsék az ellenséges hírszerző szervek rádióközpontjait. Ez képezte a felderítésnek és az elhárításnak az alapját. A rádió fölötti uralom fontosságát bizonyították a totalitárius rendszerek ezt célzó törekvései. Összetett rádiólehallgató apparátusok jöttek létre, a II. világháború utáni kommunista országokban pedig jelentős központi ellenőrzés alatt álló hálózatokat építettek ki, ezek pedig maguk után vonták a rádióforgalmat szabályozó államhatalmi intézkedéseket.

A hidegháború kezdetén, miután Közép- és Kelet-Európa szovjet megszállás alá került, az amerikaiak felismerték az olyan rádióadásoknak a jelentőségét, amelyek hiteles képet tudnak közvetíteni az adott államok lakosainak a saját országuknak illetve a nezmzetközi eseményeknek a helyzetéről. Ezt a funkciót kívánta betölteni az 1940-es évek végén New-Yorkban létrehozott Szabad Európa Rádió. Különböző részlegei, szerkesztőségei foglalkoztak külön-külön egy-egy adott országot ( Csehszlovákia, Románia, Magyarország, stb.) vagy az egész világot érintő problémákkal. 1951-ben München lett az európai központja, kezdetben a CIA, később az Egyesült Államok Kongresszusa tartotta fenn.

A Szabad Európa Rádióról (SZER) azért érdemes többet beszélni, mert talán az egyik legfontosabb okát képezi annak, hogy napjainkban is sok ember ( főleg az idősebb generációk ) örömét leli a rádióhallgatásban. A Szabad Európa Rádiót negatív kritikák is érték az idők folyamán. Egyesek úgy gondolják, hogy túl propagandisztikus volt, hiszen a nyugati nagyhatalmak, pontosabban az Egyesült Államok tartották fenn. Mások kiemelik azt, hogy ennek az egyik megnyilvánulása volt az, hogy például az 1956-os magyar forradalom idején ( melynek egyik legemlékezetesebb pillanata volt a Bródy Sándor utcai Magyar Rádió épületének a forradalmárok általi bevétele, ami úgyszintén bizonyította a rádió jelentőségét, az információhoz való hozzáférésre, illetve az annak az átadására irányuló vágyat ) túl optimista híreket illetve tudosításokat, információkat adott le egy esetleges nyugati intervencióval, vagy más jellegű, Nyugatról érkező segítségnyújtással kapcsolatban, hogy így lelkesítse, mozgósítsa az embereket. Mondhatnánk azt, hogy számukra nagyon nehéz volt információkat gyűjteni, és hogy nehéz volt átlátni ezekben az időkben a forradalom kimenetelét.

Viszont ezektől a kritikáktól függetlenül a SZER működésének titka másban rejlett. Ez a titok az volt, hogy a totalitárius kommunista társadalmakban, ahol az emberek agyát igyekezték átmosni a Párt hazugságaival, amelyeket az egyetlen létező és elfogadható igazságként akarták az emberekkel elfogadtatni, alternatívát tudott nyújtani az embereknek, hirdetve és támogatva az alapvető demokratikus értékeket! Ennek az igazságnak a megértése nem könnyű számunkra, fiatalok számára, mivel mi könnyen, egy gombnyomással hozzáférünk az információhoz, az igazsághoz ( bár napjaink álhírekkel és dezinformálásokkal teli világában ahhoz, hogy megleljük ezt az igazságot, talán keményebben kellene keresnünk, mint ahogy azt eleinte gondoltuk ), az akkori fiatalok illetve az egész akkori társadalom számára viszont a Szabad Európa Rádió az egyetlen forrása volt az igazságnak, ugyanis csak innen tudhatták, érthették meg, hogy hogyan is működik a világ. Örömmel hallgatták esténként a külföldi zenéket, a politikai híreket, s persze csendben tették ezt, rettegve attól, hogy a gyerekeik ezt elárulhatják az iskolában, vagy hogy meghallják őket a szomszédaik és feljelentést tesznek ellenük. Ezek az élmények sokak emlékezetében még most is élnek, az akkortól fennmaradó történetek pedig sok mindent elárulhatnak számunkra arról, hogy mit is jelentett a rádióhalhgatás szüleink vagy nagyszüleink számára.

Ami a napjainkbeli rádiózást illetve rádióhallgatást illeti, meg kell állapítanunk, hogy a rádió nagyon hatékonyan tudott alkalmazkodni a XXI. század kihívásaihoz és ennek köszönheti fennmaradását és sikereit is. A zsúfolt mindennapokban, amikor a munkába vagy iskolába tartva próbáljuk elviselni a kocsiban a lassan haladó forgalmat, szívesen hallgatjuk a rádióban elhangzó reggeli témákat, vicceket, beszélgetéseket. Amikor pedig a buszon vagyunk, s mondjuk ülőhely híján közel állunk a sofőr fülkéjéhez, úgyszintén lehetőségünk adódhat erre az időtöltésre. Vannak vélemények, melyek szerint túl alacsony a kereskedelmi rádiók reklámbevételekből való részesedése, ugyanakkor fenntartásuk nem igényel olyan nagy költségeket, mint mondjuk a televízió vagy akár az írott sajtó. Másrészt vannak államok és magánszemélyek vagy alapítványok, amelyek nyitottak ennek a szolgáltatásnak a biztosítására. A rádiozás pozitív adaptálódására vonatkozóan érdemes megemlíteni az online felületeket, amelyeken lehetővé válik a rádióhallgatás az interneten keresztül is. Ezenkívül helyes lépés az is, hogy az interjúkat le is filmezik, hogy láthatóak is legyenek a nézők számára azok az érdekes közéleti személyiségek, akiket meghívnak a rádióba. Ez is jelentős mértékben hozzájárul a rádióadások nézettségéhez.

Ami a rádió jövőjét illeti, érdemes elsősorban az elsődleges hallgatóira gondolnunk, abból a szempontból, hogy ezeknek a hallgatóknak a  rádióhoz való viszonyulása lehet az, amely elsősorban meghatározhatja az egész rádiónak, rádiózásnak a jövőjét. Nem csak a rádióhallgatást szubjektív okokból értékelő múltbeli generációk vagy a napjainkbeli forgalmi dugókat túlélni próbálók hallgatják a rádiót. Sok országban a vidéki lakosság az, amelynél ez nagyon elterjedt. Ez azért is kulcsfontosságú, mert sok országban megfigyelhetjük azt, ahogyan a vidéki lakosságot álhírekkel, xenofób sztereotípiákkal és gyűlöletkeltéssel használják ki, manipulálják a hatalmon levő szélsőséges populista politikusok azért, hogy elnyerjék a szavazataikat. És ezt sokszor azokon az általuk vagy a hozzájuk közel álló oligarchák által felvásárolt rádiókon keresztül teszik, amelyek így monopol helyzetbe kerülnek, s kizárólag egy nézőpontot, illetve pártot szolgálnak ki. Ezért is tartom fontosnak nem csak a minőségi, kiegyensúlyozott sajtót, hanem azon belül kifejezetten a minőségi, kiegyensúlyozott rádiókat is, különösen akkor, amikor a vidéki hallgatóságra gondolok, hiszen e hallgatóság egész országoknak, nemzeteknek a sorsát tudja a szavazatával megváltoztatni, ezért fontos, hogy a rádióadások is, amelyeket hallgat, valós problémákkal, ne pedig buta és primitív, gyűlöletet és félelmet keltő hírekkel vagy kampányokkal riogassa az embereket, amelyek ellenségnek kikiáltott személyek ( vagy egy ellenségnek kikiáltott személy) ellen irányulnak- A rádió és a rádiózás jövőjének ez is egy fontos aspektusa kell legyen.