Tégla. Plusz, mínusz?

Új falak közé járunk már egy hónapja és ez jó! A baj csak az, hogy a régi, rossz falak is mind megmaradtak. Mármint a köztünk lévők.  Diák és diák, diák és tanár között lévők.

Azt hittük, azt hitték, a diákstatútum létrejöttével egyértelműbbek lesznek a viszonyok, diák és tanár világosabban fogja látni, meddig terjed a szabadsága, mi a kötelessége, milyen keretek között zajlik az élet az iskolában. Mármint hogy azok a bizonyos láthatatlan falak lebomlanak, és csak körülöttünk levők maradnak, óvón,vigyázón és kórházfehéren.

Szóval a falak maradtak, a levegő kevés. Ki tehet róla?
Mi, mindannyian.

Naponta legalább 7 órát rabolunk egymás életéből, puszta kötelességből. Mindenkinek kötelező bejárni – itt nincs kivétel, mint ahogyan abban sem, hogy senkinek sincs igazán kedve hozzá.

Lehetne ez másképp? Persze.

Lehetnénk kíváncsiak egymásra. Ismerhetnénk egymás őszinte gondolatait, nem kötelességből, és nem azért, mert jogunk van hozzá, hanem mert együtt vagyunk ebben a nagy házban, és kezdhetnénk már valami értelmeset is azzal, hogy egymásra vagyunk utalva. Elhihetnénk egymásnak, hogy mindenkinek nehéz valami, és más dolgok egész könnyen mennek, hogy mindenki arra vágyik, hogy észrevegyék, hogy komolyan vegyék, hogy elismerjék, hogy helye legyen a csapatban, hogy ne hagyják  ki, hogy ne nézzék le. Gyerek, felnőtt egyaránt!

Rosszul bánunk egymással, és még el sem merjük ismerni, hogy ez bánt -  mert még gyengének hisznek. Keménykedünk, miközben mindannyian csak egy kis igazi, hiteles, őszinte  kedvességre vágyunk - még az is, aki e sorokat olvasva rándít egyet a vállán. Falak közé szorulva keressük a ... mit is? Megismerést? Tudományt? Megvilágosodást? Felnőttkort?  Vagy csak túl akarjuk élni? Még csak ezt a napot valahogy, aztán...?  És a felnőttek?

Azt mondják, az iskola a második otthonunk. Sokan már az elsőben sincsenek szívesen, így nem csoda, ha nem tudják, mit kezdjenek ezzel a „másodikkal”. Pedig ettől függ: te mit adsz be a közösbe, rajtad is áll, hogy milyen a hangulat,  kiállsz-e másokért, lehet-e rád számítani, csapattag vagy, vagy csak vonalon túlról néha bekiabálsz.

Téglajegyekből, apránként készült el az új épület, és magas lett és szép. Most téglánként kellene a látatatlan falakat bontani itt bent, egymás között.
Ez a szöveg például a mínusz első tégla.

Ti mit gondoltok ezekről a falakról? Szerkesztőségünk várja gondolataitokat itt.